Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
162 Tárgyalta továbbá a hivatal a fölszólalást olyan esetben is, ha a fölszólaló csak a folytatólagos tárgyaláson jelent meg, az előző tárgyaláson azonban kérelmét és indokait előadta, bizonyítékait beterjesztette (M. 299,). Ellenkező értelmű határozatok hozattak az S. 835., L. 240. alapszámú ügyekben. E különböző eljárásokat komplikálta még az a körülmény is, hogy a felek elmaradásuk esetén igazolással nem élhettek, mert a hivatal arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fölszólalási eljárásban igazolásnak helye nincs. (T. 219.. P. 916.) Ezen ingadozó eljárás megszüntetése végett a hivatal teljes ülése 1899 november hó 18-án kimondotta, hog3r: «ha a fölszólaló szabályszerű megidéztetése dacára a fölszólalásra kitűzött szóbeli tárgyaláson meg nem jelenik, ezen tény rendszerint nem tekinthető a fölszólalás visszavonásának, hanem a tárgyalás ily esetben is föltétlenül megtartandó s a fölszólalás érdemben elbirálandó.» Ezen, az 1895. évi XXXY1I. t.-c. 1—3. §-ára, valamint a 32. §. 1. és 2. a) pontjára alapított és a 35. §. értelmében bárki által emelhető felszólalásokra vonatkozó teljes tilési határozatot a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1900. évi április hó 4-én 1467. ein. sz. a. kelt következő rendeletével hagyta jóvá: «Az 1893. évi XYI11. t.-cikkben szabályozott sommás eljárás csak a magánjogi jogvitákra vonatkozik, amikor t. i. fél áll féllel szemben s a bíró csak az egyik vagy másik fél javára döntheti el Ítéletével a jogvitát, ellenben az idézett törvénycikk a közjogi jellegű keresetek, az u. n. publica actiók fölötti eljárásra nem alkalmazható. Ennélfogva oly esetben, amikor az 1895. évi XXXYH. t.-c. 35. §-a alapján a szabadalmi hivatal bejelentési osztálya elé a publica actio jellegével bíró fölszólalás kerül, ennek a felszólalásnak szóbeli tárgyalására az 1893. évi XVIII. t.-c. rendelkezései egész teljességben nem alkalmazhatók. Ennek a fölfogásnak nem mond ellene a szabadalmi hivatal szervezeti és ügyviteli szabályzatának 24. §. 4. bekezdése sem, mert ez az 1893. évi XVIII. t.-cikknek a törvényszékek, mint fölebbviteli bíróságok eljárását szabályozó rendelkezéseit megfelelően rendelvén alkalmazni, oly esetben, midőn közjogi jellegű fölszólalásról van szó, az 1893. évi XVIII. t.-c. amelynek rendszerében ezekről s arról, hogy a publica actiók alapján idézett felek meg nem jelenésének mily hatály tulajdonítandó, egyáltalában nincs intézkedés, ily intézkedés hiányában megfelelő alkalmazást sem nyerhet. Jogi szempontból tehát mi akadálya sincs annak, hogy a tárgyaláson meg nem jelent fölszólalónak a «publica actió» jellegével bíró, írásban benyújtott fölszólalása is figj^elembe vétessék.. A szabadalmi ügy szempontjából azonban meg épen kívánatos, hogy mindennemű fölszólalás, mely a bejelentett találmány újdonsághiányára
