Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
157 is a bírói osztály a bejelentési osztály határozatát megváltoztatva, a fölszólalás tárgyalását rendelte el (F. 1221. 15764/903.). Ezen eltérő gyakorlat megszüntetése végett a fölszólalások indokolásának kérdésével a hivatal teljes ülése is foglalkozott, melynek eredményeképen 1903. évi december hó 30-án kimondotta, hogy «az olyan fölszólalás, mely pusztán törvényszakaszokra hivatkozik, ténybeli állításokat ellenben nem tartalmaz, a szabadalmi törvény 35. §-ának megfelelő fölszólalásnak nem tekinthető s ezen határozat közzététele után beadandó minden oly fölszólalás, melyben a tényállás nem adatik elő, visszautasítandó.» (Közzététetett 1904. évi április hó 23-án.) A teljes ülésnek ez a határozata kétségtelenül a fölszólaló helyzetének némi nehezítését jelenti, hogy azonban helyes Ítéletet alkothassunk magunknak, szükségesnek tartjuk kiterjeszkedni azon helyzet általános vázolására, melyben a fölszólaló mint a közérdek képviselője állíttatik föl. Amint azt már az előző fejezetben is említettük, a fölszólalást maga a törvényhozó is mint az újdonság szempontjából való hivatali elővizsgálat részbeni helyettesítőjét tekinti, minek eredményeként a fölszólaló helyzetének könnyítését szükségesnek tartja. így jött létre a fölszólalások bélyegmentességét biztosító intézkedés (48. §.), valamint a 35. §. utolsó bekezdésének az a rendelkezése, hogy a fölszólaló bejelentő költségeinek megtérítésére nem kötelezhető. Ezen intézkedések a kiindulási alapnak kétségtelenül megfelelnek, azonban a gyakorlat a kiindulási alap helyességét, amint már említettük, nem igazolja. Számtalan esetben tapasztalják ugyanis az egyes előadók, akik a bejelentéseket a közzétételt megelőzőleg vizsgálják, hogy olyan bejelentések ellen, amelyeknél az újdonság hiánya kétségtelen, legkevésbbé érkeznek be fölszólalások. Ez a körülmény onnan ered, hogy az ilyen bejelentések újdonsághiánya az értékesítés első stádiumában nyilvánvalóvá válik bejelentő előtt, aminek természetes folyománya csakis az engedélyezett szabadalom megszűnte lehet. Tehát ez a körülmény igazolni látszik azon föltevésünket, hogy a fölszólalás még részlegesen sem helyettesíti az újdonságvizsgálatot, hanem az ■csupán olyan aránylag olcsó eszköze a nagy közönségnek, amelynek segélyével a maga érdekeit szabadalom engedélyezése előtt érvényre emelheti. Bizonyíthatja ezt az a tény, hogy az érdekeltség a légtől)!) esetben nyilvánvaló, de bizonyíthatja még az a körülmény is, hogy a legtöbb esetben a legbecsesebb találmányokat támadják meg fölszólal ássál s gyakran minden alap nélkül azok, akik érdekeiket veszélyeztetve látják, amit viszont az igazol, hogy a fölszól áfásoknak átlagban 42°/0-a eredményre nem vezetett. Ha most még az elmondottakhoz hozzávesszük azt, hogy a teljes iilési definitió értelmében indokolatlanul beadott fölszólalásra a bejelentő csupán a tárgyaláson nyilatkozhat, de igen gyakran a szóbeli tárgyaláson előadott {ölszólaló és a közérdek
