Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

154

A felszólalási és a sommás eljárás.

Föszólalási rendszerünk azonban a mi hazai viszonyainkhoz képest teljesen kielégítőnek mondható, sőt fontossága annyival is inkább hangsúlyozandó, mert a felszólalások tulajdonképen az állam ipari fejlettségéhez képest alakuló szükségletet képeznek S ha már a fölszólalásoknak akkora fontosság tulajdonítható, akkor annak a kivánatossága, hogy maga a fölszólalás rendszere is lehetőleg tökéletes legyen, hangsúlyozatlanúl nem hagyható.

Törvényünk azonban, sajnos, keletkezésekor a megfelelő gyakorlat híjában nem lehetett eléggé körültekintő s ennélfogva olyan hézagai vannak, amelyek, kivált a működés első éveiben, különös nehézségeket támasztottak s a hivatalt gyakran nehéz föladatok elé állították. Következett ez egyrészt azon hiányos, vagy nem épen szabatos megjelölésekből, melyek a fölszólalás alapjára vonatkoznak, másrészt pedig következett abból, hogy magának a követendő szóbeli eljárásnak a módozatai az ügy sajátos természete dacára sincsenek formális törvényes erejű meghatározásokba foglalva, hanem a fölszó- lalási tárgyalásoknál a 73B/1896. K. M. Ein. sz. alatt kiadott ügyviteli szabályzat 24. §-a szerint a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-cz.-nek a törvényszékek, mint fölebbviteli bíróságok eljárását szabályozó rendelkezései megfelelően alkalmazandók. A fölszólalások azonban általánosságban annyira eltérő természetűek a sommás eljárás kerétébe tartozó ügyektől, hogy a megfelelő alkalmazás csak tág határok fölállítását jelentette, amelyeken belül különösen kezdetben, az eljárás ingadozó volt. Hogy mennyire eltérő természettel bírnak a föiszólalási ügyek, csak egy pár momentummal kívánjuk megvilágítani.

Míg a sommás eljárás pl. csak a magánjogi jogvitákra vonatkozik s igy eljárás egyáltalán csakis a magánjogaiban sértett fél keresetére indítható és folytatható, addig a Szab. törv. 1—3. §-aira, valamint a 32. §. 1. és 2. pontjaira alapítva, fölszólalást bárki adhat be, anélkül, hogy az ügynél való érdekeltséget bármilyen irányban is kellene igazolnia s anélkül, hogy a bejelentés értéke egyáltalán figyelembe vétetnék.

A föiszólalási tárgyalások alkalmával továbbá az újdonság kérdésének elbírálásánál a tárgyalás alatt álló találmány újdonságának lerontására fölhozott anterioritások a tanács által vizsgálat és összehasonlítás tárgyává tétetnek.

Ezen vizsgálat és összehasonlítás alapját annálfogva, hogy műszaki alkotásokról van szó, természeti törvények, továbbá olyan műszaki és gyakorlati ismeretek képezik, amelyekkel szemben feleknek esetleges ellenkező értelmű beismerései el nem fogadhatók. A felek beismerései tehát a jogsérelem eseteit kizárva (5. és 6. §§.), • általában nem bírnak hatálylyal. Valamely szerkezet működésére pl. a fölszólalással megtámadott bejelentő, a szabadalmazásról való lemondás esetét természetesen kizárva, hasztalan ismerné be, hogy az a fölszólaló állításainak megfelelően megyen végbe, ha annak ellen-