Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
153 tulajdonítanunk. Hogy a fölszólalás tényleg milyen mértékben szolgál az iparoskörök, illetve a nagyközönség érdekeinek a kielégítésére, legjobban megítélhető, ha a fölszólalások eredményességét vizsgáljuk. Év Beérkezett Elintéztetett a szabadalom Tárgyalás alatt maradt megadásával megszorításával megtagadásával 1896 14 14 1897 90 8 9 24 63 1898 138 25 12 21 143 1899 150 46 12 33 202 1900 128 59 11 51 209 1901 156 54 16 46 249 1902 185 53 5 41 335 1903 155 72 3 59 356 1904 174 48 15 48 419 1905 210 52 24 54 490 A letárgyalt 901 fölszólalásbol tehát 4-17 a szabadalom megadására. 107 megszorítására. 377 pedig a szabadalom megtagadására vezetett, ami kikerekítve 40. 12, illetve 42%-nak felel meg. Ezen megfontolások után bár megengedjük azt. hogy az újdonság- vizsgálat a szabadalmak értékének bizonyos fokú emelésére alkalmas is, mégis annak eredményeit túl becsülhetőknek nem tartjuk s ennélfogva annak célszerűen csakis olyan államokban lehet helye, ahol a szabadalmi ügy iránt akkora érdeklődés mutatkozik, hogy a bejelentések és a fönnálló szababalmak után esedékes díjfizetések az ujdonságvizsgálat nagy kiadásainak födözésére elegendőknek mutatkoznak. Németországnak pld. e tekintetben az a különös helyzete van meg. hogy iparának rendkívüli fejlettsége mellett még olyan külföldi föltalálok is jelentik be először náluk találmányaikat, akik hazájukban az ujdonságvizsgálat előnyeit nem élvezhetik s ezért találmányuk újdonsága tekintetében először tájékozódást szerezve a többi államokban, sőt saját hazájukban is csak azután, az ujdonságvizsgálat eredményéhez képest teszik meg a kellő lépéseket találmányaik szabadalmaztatására. Hazai viszonyaink mellett azonban, különösen azon izolált helyzetre való tekintettel, melyben nyelvünk miatt a külfölddel szemben állunk, alig volna remélhető, bármilyen tökéletes ujdonságvizsgálat mellett is. hogy külföldi föltalálok bejelentéseikkel először minket keresnének föl s így költséges befektetéseink es nagy apparátusunk mellett is legfölebb kevés számú hazai föltalálónknak nyújthatnék azon előnyöket, amelyeket megfelelő törvényes intézkedésekkel amúgy is biztosíthatnánk számukra (1. I<>9. lapot).
