Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

uo

szabadalom gerincét képezik, sem teljes iilési megállapodások, de teljes ülési megbeszélések tárgyát sem képezték, a törvény egyértelmű magyarázata és egyöntetű alkalmazása szempontjából, hanem minden előadó a maga legjobb lelkiismeretét teljesen szabadon követte.

Ilyen alapok mellett természetszerűleg igen különböző fölfogásokkal találkozhatunk s ennek a gyakorlatnak a káros hatása a közönséggel szemben különösen a leírás leglényegesebb részére, az igénypontokra nézve jelentkezik, amidőn nem egyszer olyan módosítások is kivántatnak, amelyek az eredetileg fölállított védelmi kör terjedelmét lényegesen redukálják, vagy olyan általános szövegezésű igénypontok tétetnek közzé, amelyek jogbizonytalanságot támaszthatnak s ha mégis található némi egyöntetűség, ez csak azon sűrű érintkezésnek tulajdonítható, amelyben a műszaki tagok egymással állanak, valamint azon élénk eszmecseréknek, amelyek fölszólalási tárgyalások alkalmával támadnak.

Amint az az eddigiekből is látható, a találmányi leírásoknak s különösen az igénypontoknak a megszerkesztése nem képez könnyű föladatot, hanem különös jártasságot és szakértelmet igényel.

E tény konstatálása után e heh' mutatkozik legalkalmasabbnak arra, hogy megemlékezzünk a szabadalmi ügyvivői intézményről, amelyet a törvényhozó épen azért rendszeresített, hogy a közönség érdekei a kellő szakszerűséggel legyenek elláthatók s amely intézmény a várt eredményeket meg is hozta, amennyiben a hites szabadalmi ügyvivőkről mindenkor tapasztalható volt, hogy ügyfeleik érdekeit a legnagyobb lelkiismerettel és szaktudással iparkodtak érvényre juttatni s a hivatalt is lényegesen támogatták működésében és pedig olyan értelemben, hogy épen az ügyek szakszerű ellátása folytán az ügyek elintézését'megkönnyítették, illetve a közzétételnek rövidebb idő alatt való elrendelését, a hosszadalmas hiányolások mellőzésével lehetővé tették.

Ezzel ellentétben föl kell említenünk azon szabadalmi bejelentéseket, amelyek a legtöbb esetben a hivatal rendkívüli munkásságát veszik igénybe annálfogva, hogy azokat a föltalálok személyesen jelentik be és így a kellő szakszerűséget teljesen nélkülözik. Az ilyen bejelentések csak az egyes előadóknak minden kérdésre kiterjeszkedő hiányolásai után hozhatók olyan formára, hogy közzétételre alkalmasak legyenek. Fölösleges ugyan hangsúlyozni, hogy a hivatal a törvényes kereteken belül a felek érdekében minden fáradságot meghozott, mégis meg kell említenünk, hogy e tekintetben még annyira is ment. miszerint indokolt szegénység esetében a találmányi leírás elkészítésére szabadalmi ügyvivőt is rendelt ki (N. 375.), vagy előzetesen rövid úton érintkezésbe lépve valamelyik szabadalmi ügyvivővel, miután az késznek mutatkozott bejelentő szegénységére való tekintetből minden költség fölszámítása nélkül a hiányokat pótolni, bejelentőt utasította, hogy az illető szaba-