Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

132

A bejelentő által a tanúk szavahihetőségének gyöngítésére 1., 2. és 3. alatt bemutatott, magánfelek által kelet nélkül kiállított nyilatkozatok, a melyek az okirati minőséget nélkülözik, a fölszólaló által bemutatott bíróság előtt eskü alatt tett tanúvallomásokkal szemben figyelembe vehetők nem voltak, épp oly kevéssé az a körülmény sem, hogy bejelentő a találmányra Angliában a szabadalmat megkapta, mert ez, mint a fölszólaló megjegyezte, csak azért történt, mert az angol szabadalmi hivatal azon körülményt, hogy bejelentő a bejelentéshez jogtalan úton jutott-e, bírálat tárgyává nem is tette.

Fölszólalónak azon kérelme, hogy a bejelentés tárgyára a szabadalom az ö számára már most az 1901. évi december hó 22-iki elsőbbséggel megadassák, figyelemmel a szabadalmi törvény 5. §-a 2-ik bekezdése rendelkezésére, ezáltal teljesíthető nem volt. (Hej. oszt. 1)02. október 10.)

E. 651. 3818/1903. Fölszólaló a bejelentés tárgyának szabadalmazása ellen az 189Ő évi XXXVII. t.-c. 5. §-a alapján szólalt föl, azt állítván, hogy bejelentő a bejelentés tárgyát — jogtalanul — az ő mintájából, rajzából s leírásából vette volna.

Fölszólaló ezen állításait azonban a szóbeli tárgyalás adatai nemcsak hogy nem igazolták, de azt egyenesen meg is cáfolták. Ugyanis a tárgyaláson hit alatt kihallgatott bejelentő és Sch. H. tanú vallomásaival kétségtelenül beigazoltatott az, hogy bár a bejelentés tárgyát fölszólaló találta is föl, az a találmányra vonatkozó leírást, rajzot, vagy mintát bejelentőhöz M.-ra nem hozott, ilyet bejelentőnek nem is mutatott, a miért is ennek nem is állhatott módjában azt a fölszólaló leírása, rajza, vagy mintája után jogtalanúl elkészíteni és szabadalmazásra bejelenteni.

Igaz ugyan, hogy ezen tanúk eskü alatti vallomásaiból arról is meggyőződött a szabadalmi hivatal, hogy ezen találmány a fölszólaló agyában fogamzott meg, hogy annak kidolgozására utasítást ő adott bejelentőnek, azonban a fölszólalás mellőzésével a bejelentésre a szabadalmat mégis meg kellett adni, mert a tárgyalás alapján a bejelentő és tanú eskü alatti vallomásából azon meggyőződést merítette a szabadalmi hivatal, hogy bejelentő fölszólaló egyenes beleegyezésével azzal létrejött megbeszélések alapján jelentette be a találmányt szabadalmazás végett, miért is őt, mint első bejelentőt Kitalálónak, illetve a föltaláló jogutódjának kellett tekinteni.

Fölszólaló azon állítását, hogy közte és bejelentő között érvényes jogügylet nem létesült, mert bár ö szolgáltatott ugyan egy szabadalomképes találmányt, de a bejelentő neki ellenértéket nem adott, a bejelentési osztály figyelembe nem vehette, minthogy a törvény egy idegen találmánynak a szabadalmazására nem teljesen perfekt adásvevési szerződés létrejőve! elét kívánja meg, hanem csakis azt, hogy a bejelentés ne történjék jogtalanul a föltaláló beleegyezése nélkül ; már pedig azt, hogy a bejelentő ezen találmányt a fölszólaló beleegyezésével jelentette be a hivatalnál, a kihallgatott és nem kifogásolt tanú hit alatti vallomása teljesen beigazolta. (Bej. oszt. 1903. márc. 17.)

F. 1332. 6179/905. Bejelentők a leírás első igénypontjában eljárást igényelnek kávé- kivonatnak előállítására, mely azáltal van jellemezve, hogy előzetesen megtisztított coccolit pörkölnek, azután fölapritanak, fölaprítás után extrahálnak, az extrahálási folyadékot bopá- rologtatják s az így nyert terméket tetszőleges használati alakra hozzák. A 2—7. igénypontokban pedig ezen eljárás különböző kiviteli alakjait igénylik.

Fölszólaló a szóban forgó találmányi bejelentés ellen a szabadalmi törvény 5. és 6. §§-ai alapján szólal föl, azt állítván, hogyő azért fogadta föl F. A. dr. bejelentőt, hogy az neki a kávéhéjakból készítendő pótkávé kidolgozásánál technikailag segédkezzék, amiért F. A. dr. 150 frtot kapott. Azt állítja továbbá, hogy ez alkalommal dr. F. A.-t eljárásába beavatta.

Állításai leigazolására hivatkozik dr. J. J., B. P., P. J. és dr. F. S. tanukra. Fölszólaló továbbá azon körülményt, hogy eljárását tényleg értékesíteni akarta A. V. és H. C. tanukkal