Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

131

mellett, a szabadalmi törvény 5. §-a alapján a So. §. 3. pontja alatti rendelkezésre való tekintettel a bejelentésre kért szabadalmat meg kellett tagadni. (Hírói oszt. 1902. február 12.)

C. 784. 14833/902. Bejelentő a szabadalmi igénypontban egy eljárást óhajt szabadalmaztatni menyezet előállítására, mely azáltal van jellemezve, hogy a kövekben levő csatornák bármely tetszőleges anyagból álló csövek révén kapcsolatba hozatnak egymással, míg a vasbetétek aláágyazás és izolátorok segélyével úgy az állványtól, mint a kövektől elválasztatnak ágy, hogy az utólag beöntendő kötőanyag a vasbetétet teljesen körülfogja s ezt a kövekkel összeköti és egyszersmind az utóbbiakat is teljes keresztmetszeti föl öletekkel kapcsolatba hozza egymással.

A fölszólaló képviselője ellenzi a bejelentés tárgyát képező eljárás szabadalmaztatását, mert a bejelentett találmány nem bejelentőé, hanem a fölszólalóé, amennyiben bejelentő, mint fölszólaló alkalmazottja, a szóban forgó találmányt fölszólaló mintáiból és építkezési kísérleteiből vette és azt fölszólaló tudta és beleegyezése nélkül jogtalanul saját neve alatt jelentette be. Állításainak beigazolására tanúkra, illetőleg ezen tanúknak a csatolt jegyzőkönyvekben foglalt és eskü alatt tett vallomásaikra hivatkozik.

A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a bejelentés tárgyának és a felszólaló bizonyítékainak megvizsgálása után a felszólalásnak helyt adott és ennek folytán a bejelentésre a kért szabadalmat megtagadta. Helyt kellett adni a fölszólálásnak a szabadalmi törvény 5. §-a, illetve 35. §. 3. pontjának rendelkezésére való tekintettel azért, mert fölszólaló azon állítását, hogy bejelentő találmányi bejelentésének lényeges alkotó részét a fölszólaló mintáiból. illetve eljárásából jogtalanul és annak beleegyezése nélkül vette, illetve szabadalmazás végett jelentette be, a szabadalmi hivatal bejelentési osztálya beigazol inak találta.

Ugyanis bejelentő maga sem veszi tagadásba, hogy fölszólalónál, illetőleg annál a cégnél, melynek fölszólaló igazgatója volt, 1901. évi júliustól ugyanezen év végéig, mint irodavezető mérnök, alkalmazásban állott. V. H. és S. R. tanúknak eskü alatt tett vallomásaival be van igazolva azon tény, hogy 1901. évi július és augusztus hónapokban, tehát akkor, amidőn bejelentő a fölszólaló alkalmazásában volt, Saale melletti Halleben B. A. fölszólaló saját telkén a bejelentés tárgyával hasonló üreges téglákkal födémeket építettek és hogy ezeket az építkezéseket, melyeknél a téglákat és az egyes alkatrészeket mindenki megtekinthette, C. bejelentő is több ízben megtekintette. J. AJ. és 0. E. tanúk pedig eskü alatt vallották, hogy bejelentő mindjárt szolgálatba lépése kezdetén tudomást szerzett B. Á. azon találmányáról, amelyet később itt bejelentett.

Ugyanis a fölszólaló tanúk jelenlétében bemutatta C.-nek azt a találmányt, mely szerint menyezetkészítés céljából olyan eljárást alkalmaz, hogy a téglák üregeit egymással csövecskék segélyével összeköti és ezáltal meggátolja azt, hogy a habarcs a téglák üregeibe behatolhasson, mimellett a téglák hézagai között szakadatlan közlekedést létesít.

Tekintettel arra, hogy a tanúk ezen vallomásaikat bíróság előtt eskü alatt tették és azoknak valódiságát lejelentő képviselője kétségbe nem vonta, továbbá tekintettel arra, hogy bejelentő sem Írásbeli nyilatkozatában, sem a szóbeli tárgyaláson nem is állította azt a fölszólalóval szénáién, hogy a bejelentés tárgyát ö találta volna föl, tekintettel továbbá arra, hogy bejelentő C. tanútól ennek tanúvallomása szerint azt is kérdezte, lehetne-e a B.-féle találmányt ágy megcsinálni, hogy az abba bele ne ütközzék, meg kellett állapítani azt, hogy bejelentő a fölszólalóval létrejött, bizalmas szolgálati viszonyát arra használta föl, hogy találmányi bejelentését annak mintáiból és építkezési kísérleteiből ellesse és arra magának jogtalanul szabadalmat venni megkísérelje. Ugyanezért a bejelentésre a szabadalmat a szabadalmi törvénynek már hivatkozott 35. §. 3. pontja, illetve 5. §.a rendelkezésére való tekintettel meg kellett tagadni.

9*