Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
129 9U°-kat elfurclitani uem lehetett és így az az ipari értékesítésre alkalmas nem lévén, csakis a hivatal kifogásolása alapján az 1899. évi március 29-én eszközölt módosítások után 1899. évi április 15-én bemutatott új rajzokkal nyerte jelen alakját, mihez képest a további bizonyítási eljárásnak szüksége sem forog fönn. P. P. kovácsnak tanúként való kihallgatását elrendelni és így felszólalónak a törvény 8. §-ára alapított érvelését figyelembe venni uem lehetett, mert P. 1899. évi febr. 7-én nem készíthette el az 1899. évi márc. 29-én módosított bejelentés tárgyát, mely a közjegyzői okmányhoz csatolt rajzban bemutatott szerkezettel azonos. (Bej. oszt. 1900. máre. 10.) L. 855. 14120/1901. Bejelentő olyan eljárásra kért szabadalmat, mely szerint körülbelül 100 súlyrész lehetőleg vízmentes glycerin és 80—10 súlyrész tisztított sellak összeolvasztásával nyert elegygyel, a még forró és pörkölt kávészemeket konzerválás céljából szokásos módon bevonja. Fölszólaló cég felszólalását a szabadalmi törvény 5. és 6. §§-aira alapítja, minek meg- okolásául, bizonyítására előadja, hogy bejelentő jelen bejelentésének tárgyát az ö korábbi, a német birodalmi szabadalmi hivatalnál újdonság hiánya miatt elutasított találmányi bejelentésének leírásából vette, mit a közte és bejelentő között ez ügyben váltott levelek, úgyszintén az ezen ügygyei összefüggő, a német es. szab. hivatalnál bejelentő ellen megindított fegyelmi eljárás folyamán fölvett jegyzőkönyvben foglaltakkal kíván igazolni. A szab. törv. 6. §-ára alapított fölszólalása jogosultságának beigazolására nézve pedig fölszólaló ugyancsak a föntebb említett levelekre és jegyzőkönyvre hivatkozik, melyekkel bizonyítani igyekszik, hogy bejelentőt megbízta azzal, hogy részére egy, a pörkölt kávészemek konzerválására alkalmas eljárást dolgozzon ki és szabadalmaztasson, amit bejelentő meg is tett, sőt mint az a hivatkozott iratokból kitűnik, a bejelentés tárgyával azonos tárgyú szabadalmat is nyert bejelentő 11 (>.183. szám alatt, mely szabadalmat később fölszólalónak eladta és ennek alapján jelen találmányi bejelentésére 1899. évi április 25 iki német birodalmi elsőbbséget igényel. Bejelentő fölszólaló állításaival szemben tagadja, hogy a bejelentés tárgyát képező eljárást fölszólaló elutasított találmányi bejelentéséből vette volna és hivatkozik a felszólaló által benyújtott fegyelmi eljárásról szóló jegyzőkönyvre, melyből szintén kitűnik, hogy jelen bejelentés tárgyának föltalálója A. H. F. mérnök, aki, midőn ezen eljárást föltalálta, bejelentőnek alkalmazottja volt és ezen alkalmazásából folyó teendője volt, hogy bejelentő részére találmányokat dolgozzon ki, azért a találmány bejelentőt illeti. Tagadja bejelentő, hogy neki a jelen találmány megtételére nézve fölszólalótól megbízása lett volna, ö csupán az elutasított találmányi bejelentésnek elfogadható alakban való átdolgozására vállalkozott és bár — mint állítja — azt négy alakban is benyújtotta, arra szabadalmat nem tudott kieszközölni. A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a fölszólalást és bizonyítékait bejelentő védelmével és bizonyítékaival együtt megvizsgálván, azt találta, hogy a bejelentés tárgyára a szabadalmat meg kellett adui, mert a fegyelmi eljárás folyamán fölvett hivatalos jegyzőkönyvből világosan kitűnik, hogy a szóban forgó találmány föltalálója nem fölszólaló, hanein A. mérnöl; és így fölszólalónál: az 5. szakasz alapján történt fölszőlalása alaptalanElutasítandó volt fölszólalónak a szab. törv. 6. §-a alapján történt fölszőlalása is, mert a becsatolt iratokból egyáltalában nem tűnik az ki, hogy bejelentőnek alkalmazásából kifolyó teendője lett volna, vagy hogy öt szerződése kötelezte volna arra, hogy szakértelmét olyan eljárás föltalálására használja föl, mint amilyenre a szabadalmat kérte. (Bej. oszt. 1901. évi szeptember 16-án.) A bejelentési osztály határozatát a bírói osztály 2095/1902. sz. a, a következő indokolással változtatta meg : 9
