Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

127

vol való közvetlen bizonyításába, bocsátkozhatott csak. valószínűségi állítások alapján azonban nyomozásokba soha sem kezdhetett.

Hog}' egyebekben a hivatal ezen 5. és 6. §-ok rendelkezéseit miképen értelmezte, leginkább ki fog tiinni, ha egynéhány esetet a gyakorlatból ideiktatunk :

<>. 55. 8424/98. Fölszólaló a tárgyalás folyamán részletesen kifejtette, hogy a bejelentett találmány alapgondolata a bejelentőtől ered és hogy fölszólaló ezen találmányon csak javításokat, tökéletesítéseket eszközölt; minthogy pedig a bejelentővel szerződése vau, mely szerint a tulajdonjog felerészben, a rendelkezési jog pedig teljesen neki (fölszólalónak) vau biztosítva, kmi, hogy ezen joga jelen esetben is elismertessék és pedig azáltal, hogy a szabadalom mindkettőjük nevére adassék meg.

Tekintettel azonban arra, hogy fölszólaló a szabadalom megadását nem ellenezte, hanem csakis a szabadalomra vonatkozó tulajdonjogának részbeni megállapítását kérelmezte, tekintettel továbbá arra. hogy a szabadalom tulajdonjogára vonatkozó vitás kérdések elbírálása nem a szabadalmi hivatal, hanem az 1895. évi XXXVII. t. c. 59. §-a értelmében a törvényszékek, mint kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartozik, ennélfogva a m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya fölszólalót a fölszólalásban előterjesztett s a fölszólald si eljárásra nem tartozó kérelmével elutasította s bejelentőnek a fönt megjelölt találmányra a kért szabadalmat megadta. (Hej. oszt. 1898. junius 7-én.)

E. 327. 358/1901. A tárgyalásra szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent fölszólaló Írásbeli felszólalásában egyszerűen a szabadalmi törvény 5. § a alapján szólalt föl a bejelentés ellen, anélkül, hogy abban egyidejűleg ad is állította volna, hogy a bejelentett találmány tárgyát n vagy jogutódja találta volna föl, s hogy azt a bejelentő az ö vagy jogutódja leírásából, rajzaiból jogtalanul, beleegyezése nélkül vette volna.

Minthogy pedig fölszólaló a szab. förv. 5. §-ában foglalt tényeket nem állította s azok beigazolását meg sem kísérletté, fölszól alá sóinak semminemű jogalapja nem volt, miért is a bejelentésre a fölszólalás mellőzésével a szabadalmat meg kellett adni. (Bej. oszt. 1901. január 9.)

M. 891. 2735/1900. Bejelentő oly répavágó gépet kíván szabadalmaztatni, melynek a garat alatt elhelyezett, tehát vízszintes síkban forgó korongján lyukak vannak ütve, amely lyukak mögötti kidudorodások a metszőéleket képezik, továbbá amely gépnél a korong fölött elrendezett helytálló gerendán ferdén elhelyezett lemezek vannak alkalmazva, amely lemezekre a répa metszés közben támaszkodik.

Fölszólaló előadja, hogy a bejelentés tárgyát képező gépet nem a bejelentő, hanem ő találta föl s hogy ezt a találmányát függélyes metszőkoronggal működő répavágó gépekre vonatkozó találmányaival együtt a szóbanforgó bejelentést megelőzőleg a kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz be is jelentette. Hangsúlyozza továbbá, hogy találmányát bejelentőnek a bejelentést megelőző időben elmagyarázta s hivatkozik D. Gr. tanúra, akinek fölszólaló már jóval a bejelentési idő előtt vízszintes metszőkoronggal működő répavágó gépét szintén elmagyarázta. Hivatkozik továbbá P. A. tanúra is, ki előtt bejelentő oda nyilatkozott volna, hogy a bejelentés tárgyát képező gépet a fölszólaló gépének mintájára készítette. Kéri ennélfogva a szabadalom megtagadását.

A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a bejelentés tárgyát és a fölszólaló bizonyítékait vizsgálat alá vevén, annak eredményéhez képest a fölszólalásnak helyt nem adhatott, mert a fölszólaló által hivatkozott és a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által e hivatalhoz leküldött 1919/99. szab. hiv. számú beadvány fölszólaló vízszintes metsző- koronggal működő gépének sem leírását, sem rajzát nem tartalmazza, továbbá mert be-