Benke Zsófia (szerk.): Iparjogvédelmi dokumentumok (Budapest, 2003)
Bevezetés
Bevezetés A Magyar Szabadalmi Hivatal 1996-ban betöltött százéves fennállása tiszteletére összeállított Magyar ipaijogvédelmi dokumentumok a régmúltból című kötet folytatását, időbeni kiterjesztését, az előzményekkel összeszerkesztett változatát tartja kezében az olvasó. Ezúttal sem a legfontosabb és talán a leglátványosabb iparjog- védelmi dokumentumokból, a szabadalmi leírásokból válogattunk, hanem a hivatal jogszabály-előkészítő feladatai, nemzetközi kapcsolatai, hatósági munkája, dokumentációs, oktatási és ismeretterjesztő tevékenysége kapcsán keletkezett és fennmaradt dokumentumokat sorakoztatjuk fel. A XVIII. század végétől már szórványosan előforduló iratokkal kezdve a XIX. század végén megalkotott első védjegy- majd szabadalmi törvény időszakán keresztül aXX. századvégéig, 1989-ig tekinthető át a levéltárakban fennmaradt iratanyag, valamint a legfontosabb szakirodalmi publikációk. Nem történeti áttekintés, ipar- vagy gazdaságtörténet közreadása volt a cél, mégis, az iparjogvédelem törvényi hátterének alakulása, a hivatal feladat- és hatáskörének módosulásai, az államigazgatási eljárással kapcsolatos elvárások hűen tükrözik a társadalom- és gazdaságtörténeti változásokat. A törvényi szabályozás összeállítására a legalkalmasabb források az országgyűlési kiadványokban közölt, miniszteri indokolással ellátott törvényjavaslatok, a parlamenti bizottságok jelentései, a képviselőházi viták. A nyomtatott formában kiadásra került képviselőházi anyag a maga egészében hozzáférhető. Sajnos merőben más a helyzet a levéltári iratokkal, amelyek a mindenkori főhatóságnál, a szabadalmi intézménynél, vagy akár a legkülönbözőbb gazdasági szerveknél keletkeztek az iparjogvédelem szervezése, irányítása, illetve az iparjogvédelmi eljárás gyakorlata során. Az ügyek lecsapódásaként létrejött iratokban - mivel anyaguk a rendkívül sérülékeny papír - a háborús pusztítások, a különböző kártevők, valamint a nem megfelelő tárolás komoly veszteségeket okoztak. A második világháború utáni évek gyakran változó államigazgatási gépezete, a rövid időre újjászülető, majd megszűnő, illetve átalakuló kormányszervek és alárendelt intézményeik meglehetősen bizonytalan archiválási gyakorlata csak igen hézagosán hagyta ránk irattermését. A vonatkozó levéltári források feltárásánál tehát elsősorban a lehetőségekből kellett kiindulni. Tárgyunk szempontjából elsődleges jelentőségűek a Szabadalmi Hivatal, a Szabadalmi Bíróság majd az Országos Találmányi Hivatal működése során keletkezett iratok lennének, illetve az 1867 és 1896 közötti időkből a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi, majd a Kereskedelemügyi Minisztérium szabadalmi vonatkozású iratai. Ezek az iratok annak idején az Országos Levéltárba kerültek, azonban sajnos ott az 1956. évi tűzvész során kevés kivételtől eltekintve megsemmisültek. A pusztulásból megmenekültek a Szabadalmi Hivatal, illetve a Szabadalmi Bíróság eredetileg oda besorolt iratai közül az 1916-1928 években kelt szabadalmi bejelentések elsőbbségi példányai, műszaki leírások és rajzok, kérvények, meghatalmazások, döntések, felszólamlások. Ugyancsak túlélték a tűzvészt a Szabadalmi Bíróságnál 1929-1936 között keletkezett szabadalmak iratai. A szabadalmi hatóságokra vonatkozó elvi jelentőségű, szervezési vagy személyzeti anyag tehát egyáltalán nem maradt fenn. A Kereskedelemügyi Minisztériumnál mint az iparjogvédelem kormányszintű irányítójánál az 1896—1899-es évekből maradt fenn elsődleges forrásértékű anyag, a későbbiekből azonban semmi, mint ahogy a jogutód főhatóság, az Iparügyi Minisztérium vonatkozó iratai is teljes egészében elpusztultak. Az 1920-1944. évi külügyminisztériu9
