Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)

Az energia

FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK

19

ból a vezetéken át a szobába kerül, mint a vilá- gitógáz a csöveken keresztül, továbbá a hő és a fény, amivé az energia a lámpában átformálódik: mindez annak az általánosan létezőnek különféle megnyilvánulási alakja, amelyet energiának nevezünk. Joggal beszélhetünk különböző formákról, mert egyiket a másikból nyerjük. Az elektromos energia abban az arányban tűnik cl, ahogy fényt szolgáltat, s ezért kell a központnak folyton pótolnia, nehogy a lámpa kialudjon. A központban pedig a nagy gépek mechanikai munkájának elektromos energiába való átvitele utján termelődik. Ezt a mechanikai munkát a gőzkazán alatt égő szén idézi elő; az energia azonban, amely a szénben és az égéshez szükséges levegőben rejtőzik el, a nap sugaraiból születik, amelyeknek hatása és felhasználása mellett hajtottak ki egykor azok a növények, amelyeket ma mint fosszilis szenet bányásznak ki. Tovább azután nem vezethetjük vissza a munka vagy energia útját; mindmáig a nap az egyetlen praktikus forrás, amelynek energiakészletét fogyasztjuk s ennek az energiának alkalmazásain épül az egész földi életünk. Minden cselekvésünknek az a gyakorlati feltétele, hogy más megnyilvánulási formákba viszszük át ama tápláló anyagokból nyert energiánkat, amelyek éppúgy, csak alacsonyabb hő2*