Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

IV.

72 tárgyát képezze. Engedélyének megadásával átadta a maga előadását az elhangoztatási forgalomnak, kiszolgáltatta sze­mélyiségét a köznek, épp úgy annak a köznek, mely világ­szerte minden egyes otthonban külön-kiilön létezik, mint a nagy nyilvánosság közének. Nem válogathat az előadó szemé­lyiségi joga címén a tekintetben, hogy egyszerre egyhelyen kevesek vagy milliók nyilvánosságának, vagy külön-kiilön sokak, tízezrek vagy százezrek nyilvánosságának mutattatik be a személyisége. Amint átadta a személyiségét a nyilvánosság­nak, a legnagyobb, a legkorlátlanabb nyilvánosságé lett a sze­mélyisége. Nem marad tehát személyiségi jogon az előadó számára alap arra, hogy a gramofonlemezzel való nyilvános előadás jogát korlátozhassa a nyilvános előadást szolgáltató vállalatokkal szemben, így a rádióval szemben is. Az előadó ezen személyiségi jogát és érdekét, bárha ide­gen testként jutott szerzői jogunk keretébe, szolgálja az Szjt. 8. §-a és 22. §-a. Ezen túlmenően az előadó nem tarthat igényt arra, hogy a szerzői jog keretei az ő érdekében, mint szerző érdekében mintegy végtelenbe kitágíttassanak. Ilyen tágításra csak világos törvényhozói intézkedés lehet hivatott.

Next

/
Thumbnails
Contents