Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

III.

41

Werk, nicht aber der Vortrag oder die Aufführung eines Werkes sein.” (107. old.)

És még ideiktathatnánk idézeteket a német és más nyelvű irodalomnak szinte minden e tárggyal foglalkozó munkájából.*)

Ezek nyomán nem lehet kétes az, hogy amit az előadó nyújt, ami mint előadás a lemezre kerül, az nem szerzői mű, hanem valami más.

De éppígy nem kétes az sem, hogy akármi is az előadó produkciója, azt, ami az előadó munkateljesítményének meg* rögzítésére (a lemezre) védelemként az Szjt. Első Fejezetéi bői alkalmazható, arra alkalmazni kell.

De hasonlókép nem kétes az se, hogy abból, hogy a les mezen levő előadás nem szerzői mű, hanem másvalami: a tör« vény rendelkezései ezen valamire csak szorosan és semmit esetre sem kitérjesztőleg magyarázandók, már csak azért sem, mert a valóságban nem is az előadóknak, hanem az iparnak — nálunk ilyen alig van! — védelmére instituáltatott a szóban- forgó törvényes rendelkezés.

Az Szjt-be került ezen merőben idegen testre vonatkozó rendelkezések szoros értelmezését más lényeges szempontok is indokolják, sőt egyenest megkövetelik.

Köztudomású, hogy lemezek előadói gyanánt a gyárak lehetőleg előkelő, prominens művészeket, arrivált egyéniség geket választanak ki, nem beszélünk itt a mellékes, kísérői bejátszókról, mert a gyakorlatban nem is ezek fontosak. Olyan előadók előadásának védelmét valósítja tehát meg a 8. §., akik általában kivételesen kedvező körülmények közt vannak és akik egyrészről jelentékeny jövedelmeket szereznek az ilyen beénekléssel, bejátszással (egyszeri nagy díjazásokat vagy példányonkénti jogdíjakat), másrészről ezt a beéneklést, bei játszást rendesen mellékes foglalkozásként végzik, mondhatni pillanatnyi munkaellátással, rendes hivatásukkal — énekesek, zenevirtuózok stb. — amúgyis bőven, sőt rendkívüli módon keresnek.

*) Utalunk, mint kitünően összefoglaló és egyéni megállapításokat tartalmazó tanulmányra: Dr. Willy Hoffmann: Die Wünsche der Romkonferenz. Gew. Recht u. Urh. Recht 1934. dec. 702. old.