Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

III.

4>

Az előadók produkálásának elapadhatatlan szaporaságá« val szemben áll az, hogy a szerzőknek — írók, zeneszerzők — csekély, korlátolt alkotási képessége és alkotási lehetősége, minden esetre felette véges számú termelő lehetősége van, (Puccininak egész életeredménye: hét opera), de még emellett is egy-egy író műve alig-alig kerül lemezre, a zeneszerzőnek pedig aránylag kevés műve.

Mindezek ismét csak oda kell, hogy vezessenek, hogy előadókra, illetőleg a mechanikai előadásra szolgáló készülékekre a vonatkozó rendelkezések szorosan, legszorosabban ma? gyaráztassanak, szemben azzal, hogy az igazi szerzőkre nézve a szerzői jog kiterjesztő alkalmazása kívánatos.

Megállapítván, hogy az előadói produkciónak a lemezre jutott rögzítése, ha nem is szerzői mű, hanem más, élvezi az Szjt. Első Fejezetéből adódó védelmet és megállapítván (lásd a fent kifejtetteket), hogy ezt minden lemez élvezi, mert előadás nélkül lemez nem is létesülhet, és megállapítván, hogy minden lemezre jutott előadás művészi tevékenységgel járó alkalmazás: a védelem tartalmának egy részeként kerül előtérbe az a kérdés, hogy a nyilvános előadásra vonatkozó védelmet is biztosítja-e az Szjt. az előadói „alkalmazás” számára.

Az Szjt. következetesen követve ebben régi törvényűn« két, valamint a német törvényt (11. §.), az osztrák törvényt (13. §.) és a legtöbb európai törvényt, de egyúttal az Unió« egyezmény 11. cikkét, a nyilvános előadás védelmének eszközével korlátozással bánik. Külön fejezetet szentel az Szjt. a nyilvános előadásnak, a Harmadik Fejezetet és már e fejezet címében is megjelöli, hogy a nyilvános előadásra nézve a színmüveknek, a zenéstszínműveknek és a zeneműveknek kívánja a védelmet megadni; a fejezet §«ainak során is (49, 50, 51, 53, 54, 57. §§.) mindvégig következetesen be« tartja azt az intencióját, hogy a szerzői művek ezen három válfajára korlátozza a védelmet a nyilvános előadás tekin« tétében.

Nem feledkezett meg a törvény a pontos körülbástyá« zásnál a 8. §-ról sem: mert 51. §-ában azt mondja ki, hogy „a 8. §-ban felsorolt művek nyilvános előadására, amennyi