Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
II.
25 tént, hogy a német gyárak ne legyenek korlátozva abban, hogy gramofónlemezeket termelhessenek, — nehogy más országok gyárai lekötvén a maguk számára a zeneszerzőket, gátolhassák a német lemezipar fejlődését. Épp így a berni egyezmény most említett zárójegyzőkönyve 3. pontjának elő- tárgyalásainál is az volt a vezető szempont, hogy az egyezményes országok iparának termelési lehetőségeit a szerzők jogai ne korlátozzák. A mechanikai előadásra szolgáló készülékek és ezek alkatrészeinek iparága 1886 óta*), de pláne 1901 óta, hatalmasan fejlődött, különösen azáltal, hogy a fonográf-hengerből kialakult gramofon-lemez páratlan elterjedésre tett szert. A szerzők műveinek oly jelentékeny mérvű kiaknázása következett ezzel be, hogy a szerzők érdekei nem voltak tovább elhanyagolhatók a lemezipar javára, viszont a lemezipar megerősödött annyira, hogy a szerzők jogaiért áldozatot hozhatott. A berni Uniónak 1908-ra Berlinben összehívott konferenciája ennek hatása alatt mellőzte az Egyezmény 1886-i zárójegyzőkönyvének a védelmet megtagadó fentidézett intézkedését és felvette az egyezmények 13. cikkébe azt a rendelkezést, hogy „zeneművek szerzőinek kizárólagos joguk van arra, hogy megengedjék 1. ezeknek a műveknek átvitelét oly készülékekre, melyek ily művek mechanikai előadására szolgálnak, 2. az említett müvek nyilvános előadását ilyen készülékekkel”. Hozzáfűzte azonban az egyezmény e 13. cikke a 2. a) bekezdésben „a jelen cikk alkalmazásának szempontjából az egyes országok saját törvényei fentartásokat és feltételeket szabhatnak.. Ugyanis a konferencián egyes országok, — így Németország is, — a saját gyáriparuk miatt követelték ezt a hozzá- fűzést, — ismét csak azért, hogy a maguk gyáriparának érdekeit is szolgálhassák a szerzők érdekeinek bizonyos respektálása mellett. Módot kívántak maguknak biztosítani ez országok arra, hogy a két érdeket — a szerzőkét és a gyárakét — *) A berni egyezmény létesülése ideiében (1886 körül) inkább csak sípládák, hangdobozok (Spieldoee. Orgue de Barbarie stb.) és zenélőórájk termelése képezte a mechanikai előadás céliára szolgáló készülékek és ezek alkatrészeinek iparát.
