Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

II.

Ezek után áttérhetünk a védelem tárgyára, tehát arra, hogy az előadónak mely müve (produktuma, alkotása) részesül védelemben az Sz.it. 8. §-ának azon rendelkezésével, amely szerint: „

fordítások, alkalmazások (adaptálások), ideértve a mechanikai előadás céljára; szolgáló (6. §. 9. p.) művészi tevékenységgel járó alkalmazásokat is... az eredeti művekkel egyenlő védelemben részesülnek.”

E törvényhely a 6. §. 9. pontjának azon rendelkezésére utal, mely szerint:

„a szerzői jog bitorlásának tekintetik... a szerző beleegyezése nélkül a műnek átvitele mechanikai előadás céljára szolgáló készülékekre, állandó vagy cserélhető alkatrészeikre (lemezekre, hengerekre, tekercsekre, stb.)

Kiemelendő itt mindenekelőtt, hogy az Szjt. 6. §. 9. pontja és a 8. §. idézett része közt különbség van.

A 6. §. 9. pontja bitorlásnak minősíti általában és egyáltalán azt, ha a mű (írói mű és egyéb fajtájú művek) a szerző beleegyezése nélkül átvitetik mechanikai előadás céljaira szolgáló készülékekre, állandó vagy cserélhető alkatrészeikre, vagyis szokottabb kifejezést használva: ha a mű felvétetik gramofonlemezre. A 6. §. 9. pontja tehát nem válogat: a mű átvitele lemezre mindenesetre bitorlás és nem bir e részben jelentőséggel az, hogy az átvitel milyen minőségű, milyen értékű, jelesen, hogy művészi-e, vagy művészieden! Az sem bir jelentőséggel, hogy a mű átvitele emberi hanggal, vagy ember által játszott hangszerrel, avagy netán állati hanggal (ez is létezik!), állat által játszott hangszerrel (ez is léII.