Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

nek jobb móddal lehető elérhetésére szolgálló külső eszközöktül megfosztani; és annak né- minémüképen való telsyesíthetését ez időre halasztani — Kit bit ugyanis közzűlünk e’ Világ nagy nézöhelyének (theatrum) főigazgatója mire ? mennyire? hogy? mikor? és hol akar használni ? mindenikünkéi mitsoda személyt , és meddig kíván viseltetni ? Ezekről valafnint a’jövendő dolgoknak ki menetelekről , a’ mellyeket öszveséggel sűrű setét éjtszaka fedez, Semmi halandónak sem gondolkodni , sem pedig azt tudni nem szabad. Melius quid quid erit pati. — Minékünk világi fő kötelességünk, és boldogságunk abban határozódik , hogy a’ melly személlynek viselése bízatott reánk, azt hűségesen és jól viseljük; az emberi társaságos élet közönséges tÖrvénnyét: Do/goiz és Imádkozz , erőnk és tehetségünkhöz képest betölteni erőlködjünk. Mások azomban tellyesítik é erántunk való hármas kötelességeiket, vagy pedig a’ nyilván való ellenségeskedésnél nemtelenebb színes jóltévöségnek lárvája alatt, azokkal éppen ellenkezőt tselekesznek ? méltónak tartanak é bennünket azon Társaságnak , a’ mellynek kebelében élünk , sarktagjai arra , hogy a’mi munkánkat a’ köz - jónak előmozdítására használják, és ha szintén méltók volnánk is, egy vagy más magános ökokta nézve akarják é vagy nem -, tettzik é nékik vagy nem: hogy a’ mi igyekezetünk szerentsés előmenetellel koronáztassák meg , és méltatlanul semmivé ne legyék: mind ezek nem mi reánk, hanem 6 reá jók tartoznak; nem mi töllünk* hanem egyedül ö tőllök függenek: valamint a* sze- ineten elvettetve heverő gyöngynek * bár at napkeleti volna is,és az ahoz éHöktül is ollyan* nak lenni tnegesm értetnék , tel 1 y ességgel n ints hatalmában másokat arra kénszeríteni , hogy ötét haszonra ’s ékességre fordíttsák , es el- Vettetett helyeken haszontalanul heverni ne