Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

közösüjésektöl élvén magodat elválasztották. *— Az abban dolgozó munkásoknak számá 2000-re ; az esztendőnként kiásott to 100,000 tonnára , (tonnáját 7 mázsával számlálván} tétetik. ‘ ' ' '

Német Országban a’ Halleini a’Salzburgi vidékeken. Itt nem természeti; hanem mesterséggel készíttetett sós vízből főzik a' sót p. o. nagy negyszegelet.es faládákba sódara- bokat hánynak ; azokra édes vizet eresztenek ; és az ekképen készült sós vizet azután valamint a* természetit kifőzik. Egy a* szomszéd, nagy hegyben lévő sós ládába sok kövevált testekét látni. Ez á’ bánya esztendőnként

700.000 mázsa sót ád.

Tyrolisban a’ Halli. Az itt lévő nagy sóbányából kiásatott só hasonlóképen vízben olvasztatik fel. — Annakutánna a’ sós víz Hallába vezettetik és ott kifőzetik.

Spanyol Országban nevezetesen Catalo- niának Cordova nevű mezővárosa mellett lévő sóbánya, az eddig esméretes legnagyobb és leggazdagabbak közzül való.

Magyar Országban , a’legnevezetesebb sóbányák , a’ tiszántul való kerületben Mára- maros Vármegyében vannak. Esztendőnként ezekből mintegy 400,000 mázsa kősó ásatik ki; a’ méllyek között a’ Rhónaszéki , Szigethez közel leggazdagabb.

5 Jegytés. A’ feUyebb említett Magyar Országi^sóbányákon kívül; a’mellyekböISchwaTt- ner Urnák újjabb ’s pontomosabb feljegyzése szerént esztendőnként nem 400,000 hanem

600.000 mázsa vágatik ki; vágynak még a* mi’ áldott Hazánkban sok kissebb 's nagyobb sóaknák és sóskútak is, a’ mellyek közzül a’ sónak bősége miatt tsak a’Sóvári akna (Sáros Varmegyében) ítéltelek arra méltónak , hogy abból sót főzzenek. Az 1752-dik esztendeig a’ sófö/.és mellett ebben a’ bányában kősót is vágtak; hanem említett esztendőben lemér*