Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

Ha pedig erre az üvegnemü piskóltzrn. bor töltetik és mind addig rajta hagyatik míg a’ bor annaK egy részét fel nem óldozza; ezen felóldozásból az úgy neveztetettt hony- tató bor (Brechwein) fog lenni. — Ezeket ’s e- zekhez hasonló orvosi szereket az apotheká- riusolt a* piskóltzbúi készítik,

B3.

A’ Főid-és KőnemekbőL

I, A' fôldnemekbôl,

5. 1.54.

fort te lián.

Ez a’ fínum tserép portéka tökéletesen a‘ mesterség munkája; és minden portzellán fábrikánsok ollyan hiszemben vannak ; hogy ők a’ portzellán készítésére nézve néminemű titkokkal bírnak.

A’ portzellán félátíáttzós , a’ törésénél tej- színü, tiszta hangú, a’ hidegnek és melegnek feltserélödését kiálja, a’nélkül hogy eltörne vagy meghasadna ; és olly kemény, hogy az atzélhoz üttetvén tüzet ád.

E’ legnevezetesebb állató részei ezen fájin tserép portékának ; a’ tsupa tiszta nehézolvadó - agyag , a’ melly, ha szinte az égetés előtt nem vólt is egéezszen fejér, a’ tűzben megfejéredik ; továbbá o’ kavatskö vagy Qvarz (Kiesel) (az átnemláttzós kavatskö quartz- nak , az átlátt/.ós pedig kristálynak neveztetik) és végre egy kevés gipsz vagy alabasi- tmmkó. A’ gipsz a’ kovatsküvet és agyagot könnyebben ólvadhatóvá szokta tenni.

Közönségesen a’ portzellánt következendő «lódon készítik : A’ kavatskövek tűz által