Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

Ezek közzül azok a* meliyekkel a’ fából dolgozó mester emberek élnek, legközönségesebbek, és két nemükre, úgymint; kalán 's ttigafúrákra osztatnak fel, A’ kalán fúróknak a’ végek éles, kivölgyeit, fél henger v. cylinr der formájúak, és a’ hegyek kalán forma gömbölyűek. A* midőn ezen eszköznek tsak az egyik óldalán van atzélos éli, egyéUünek ha pedig mind a’ két ^oldala éles kétéllünek neveztetik.

Némellyek közzülök egyenes kalán for- májúak , némellyek felül szélessen kezdődnek és alól töltsér formán végződnek.

A’tsiga - fúróknak is hasonlóképen a’végek kivölgyeit félhengerforraa, mindazáltal nem kalán formán, hanem tekergös éllel avagy sróf nemű hegyességgel végződnek. Ezek a’ fába könnyebben bé hatnak avagy könnyebben lehet véllek fúrni, mint a’ kalán fúrókkal (Löffelbohrer) de könnyebben is elhasitják azt, mivel a’ fának részeit egymástól tsak el tolják, és azokból keveset vág^ nak ki.

A’ kőmettzők és értzböl dolgozók’ fúrótoknak, három, négy 5s több szegeletű fejek jván. Ezek nem kimettzés, hanem egy ég ugyan azon helyben való dör’solödes (frictio Reiben) által tsinálnak vagy fúrnak gömbölyű lyukat.

Gyalult és Vésők,

A* gyalúk töbnyire négyszegeletes, széperç kifaragott ’s megsimitott, kissebb, nagyobb darabfákbúl és az azokba belyheztetett vasból “s atzélból kovátsoltatott vésöbül álló,esmé- retes eszközök , a’ meliyekkel főképen az asztalosok szoktak élni, hogy ez vagy amaz esz- k őznek való fának színét azokkal simára gyalúlják , — Vannak ollyan gyalúk is a’ melyekkel a’ fán völgyeléseket, kis kanáli-r sokat lehet tsinálni.