Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

A* gyalú-vasakat a’ fájóknak vagy ge* rendájoknak közepén lévő kivésett lyukába, ék által olly formán alkalmaztatják, hogy az éllek azokból tsak kevéssé áljon ki , és a’ midőn a’ fán vagy deszkán fel ’s alá taszít- tatik, egyformán hordjon avagy egyforma vastagságú forgátsokat hánnyon.

A’ gyalú vasak , a’ mellyekkel a’ fák , deszkák meggyalúltatnak , simákká tétetnek , durva - és simító gyaluvasakra osztatnak el. Mind a’ két nemük négyszegletes vas lapokból állanak, á’ mellyeknek az éllek atzélbúl van. Az élek nem két oldalról mint a’ késeknek, hanem tsak egyfelől van megköszörülve. — A’ durva gyaluvasnak (Schrubhobeleisen} az éle, egykevessé kerekded hajlású, úgymint a’ közepinél valamivel domborúbb , hogyannál inkább bévágodjék a’ fába, dészkába; mivel ez épen arra való, hogy a’ fáknak durva, darabos külső színek ezzel meggya- lúltassék. Ellenben a’ simitó gyaluvasnak ( Schlichthobeleisen ) az éle mindenütt e- gyenes , hogy azzal a’ külső színét, fsuperfi- ciest) a’ fáknak simára ’s egyenlőre lehessen gyalulni.

Ennekelőtte az ollyan fákra nézve, a’ mellyeknek hárántékosan és keresztülmenö erek ’s szálok van , ’s errenézve a’ gyalú- láskor könnyen béhasadnak, mint p. o. a’ mahagónifa; fogas gyalúval szoktak vólt élni. Ezeknek az élek fogas a’ melly által a’ béhasadás a’ meg akadályoztaték ugyan; de a’ fáknak színek vagy felületek darabosan ’s ráspolyozott formán maradit, a’ mellyel azután ismét simára kellett vakarni. A’ fának gyalúlásakor annak béhásadásának elkerülésére , és egyszersmind a’ gyalúlás által simává való tétethetésére nézve a’ dupplam gyalúvasat találták fel. Ezek tsak rendes gyalú -vasak, a’ mellyekhez előlrül , szélességekre és vastagságokra hozzájok hasonló, a lóiról egyik óldaiok felöl domború hajlású, lapos