Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

III. Védjegyoltalomban nem részesíthető jelzések és a védjegyek használata

23

mástól eltérő fa), b), c) stb.) részből áll, ha a védjegyet képező részek nem együttesen, hanem a bejelentett árúk valamelyikén külön és önállóan alkalmaztatnak. Például valaki szappanra jelent be oly védjegyet, mely három, ábrái tartalomra nézve egymástól eltérő részből áll s azzal az igénynyel állana elő, hogy védjegyének a) részét a dobozon, b) és c) részét azonban kü- lön-külön az egyes szappandarabokon kívánja alkalmazni, úgy a lajstromozási kérelem megtagadandó, mert különben a bejelentő egy lajstromozás útján két védjegyhez jutna és pedig egy

a) és b) részből álló és egy a) és c) részből álló védjegyhez, a mi a törvény 13. §-ával ellenkeznék (1890. évi 25,552/vi. K. M.).

Az idegen szövegű felírásokat tartalmazó védjegyek alkalmazását illetőleg megállapíttatott, hogy a mennyiben a tényleges üzleti viszonyoknak, vagy a valóságnak megfelelnek, oltalomban részesíthetők, mert az idegen nyelvű szöveg használatából a fogyasztó közönség tévedésbe ejtésének szándéka nem minden esetben következtethető. Az ily védjegyek tehát a kamara által szabályszerűen bejegyzendők.

A bejelentő részéről kikötött oly jogfentartás, hogy védjegyét a bemutatott alapszíntől eltérő alapszínben is kívánja használni, nem jegyezhető be a lajstromba egyrészt azért, mert a törvény oly rendelkezést, a melyre ennek megengedhe- tőségét alapítani lehetne, nem tartalmaz, másrészt mert az 1891. év február 15-én 7023. sz. alatt kiadott rendelet azon intézkedése, hogy a „védjegyoltalomért folyamodó, ha egy és ugyanazon