Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

Függelék

168

bejelentő által benyújtott klisé felhasználásával közzétételek.

Ha a bejelentő a védjegy' színére, mint megkülönböztető jelre, súlyt helyez, köteles :

1. Ezt kifejezetten kijelenteni és bejelentéséhez oly leírást csatolni, melyben a szín külön fel van említve.

2. Belajstromozási kérelméhez az illető védjegyből színes kivitelű példányokat csatolni, a melyek a nemzetközi iroda által kiadandó értesítésekhez csatoltatnak. Ezen példányok száma a végrehajtási utasításban lesz megállapítva.1)

A belajstromozott védjegyeknek az egyes államokban való nyilvánosságra hozatala érdekében a nemzetközi iroda egyes államok kormányainak az említett közleményekből annyi példányt bocsát díjtalanul rendelkezésükre, a mennyit azok kívánnak.

III. A megállapodásba egy 4. b) czikk iktattatik a következő szöveggel :

4. b) czikk.

Ha a nemzetközi iroda valamely, már egy vagy több szerződő államban letett védjegyet lajstromoz be utólag ugyanazon tulajdonos vagy jogutóda javára, úgy a nemzetközi belajstromozás a megelőző nemzeti belajstromozások helyébe lépőnek tekintendő a nélkül, hogy az ez utóbbiak ténye által szerzett jogok érintetnének.

IV. Az 5. czikk következőleg sző végeztetik :

5. czikk.

Azok a hatóságok, a melyeknek a nemzetközi iroda a védjegybelajstromozást bejelenti, a mennyiben az illető ország törvényei arra őket felhatalmazzák, fel vannak jogosítva kinyilatkoztatni, hogy az illető védjegy az ő területükön oltalomban nem részesíthető. Az oltalom ily megtagadása azonban csakis olyan indokokból történhel) A végrehajtási rendelet lényegében rekapitulálja az 1908. évi LII. t.-cz. rendelkezéseit és megállapítja azokat a hatóságokat, a melyeknél ez idő szerint a mintának és védjegyeknek lajstromozása foganatosítandó; 1.72—75. old.