Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)
Függelék
169 tik, melyek az 1883. évi márczius hó 20-án kelt egyezmény szerint valamely védjegy hazai lajstromozását is megakadályoznák. Ezen jogot a hatóságok a hazai törvények által megállapított határidő alatt, legkésőbb azonban a 3. czikkben foglalt értesítéstől számított egy év alatt kötelesek érvényesíteni s a visszautasítás indokait a nemzetközi irodával közölni. A nemzetközi irodával ilykép közölt határozatot az utóbbi a származási ország hatóságával és a védjegy tulajdonosával haladéktalanul közli. Az érdekelt ugyanazon jogorvoslattal élhet, mintha a védjegyet közvetlenül abban az országban jelentette volna be, a mely az oltalmat megtagadta. V. A megállapodásba egy 5. b) ezikk iktattatik a következő szövegezéssel : 5. b) ezikk. A nemzetközi iroda bárkinek, a ki azt kéri, a végrehajtási utasításban meghatározandó díj ellenében valamely meghatározott védjegyre vonatkozólag a Lajstromban foglalt összes bejegyzésekről másolatot szolgáltat ki. VI. A 8. ezikk a következő szövegezést nyeri : 8. ezikk. A származási ország hatósága belátása szerinti lajstromozási díjat állapít meg és azt a nemzetközi belajstromo- zás végett bejelentett védjegy tulajdonosától a maga számára beszedi. Ehhez a díjhoz 100 frank nemzetközi illeték járul az első védjegy után és 50—50 frank az ugyanazon bejelentő által egyidejűleg letett minden egyes további védjegy után Az ezen díjakból származó évi jövedelmet a jelen megállapodás végrehajtásához szükséges közös költségek levonása után a szerződő államok között a nemzetközi iroda egyenlő részekben fogja felosztani. VII. A megállapodásba egy 9. b) ezikk iktattatik a következő szövegezéssel :
