Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)
II. A védjegy fogalma és helyes megválasztása
13 Az ábrás védjegyek megalkotásánál lehetőleg fantasztikus ábrák belajstromozására kell törekednünk. Kutassuk fel az állatvilág legtipikusabb alakjait, főleg oly jegyeknél, melyek az árúba sajtolva, öntve vagy beleütve, lényeges rajzbeli változást szenvednek. Tartózkodjunk egyszerű fényképeknek (ha csak azok közismertek lévén, köny- nyen fel nem ismerhetők), szintúgy magának az oltalomban részesítendő árúnak, vagy azzal bármiként is összefüggő ábrázolatnak (pl. a védjegy- oltalomban részesítendő szappan vagy a petro- leumkanna képe, szappan, illetve petroleumárú- val vonatkozásban) árújegyként való belajstro- mozásától. A mondottak figyelembe vételével tehát megállapíthatjuk, hogy egyszerű, könnyen felismerhető, jellegzetes ábrák belajstromozására törekedjünk s lehetőleg tartózkodjunk több ható elem által kombinált védjegyek használatától, mert az ily kombinált jegyek csak megnehezíthetik a szellemi funkczió biztos és gyors működését. Mindenkor szem előtt kell tartanunk, hogy a vevőnek nem áll módjában összehasonlítást eszközölni, s így a dolog természeténél fogva nem emlékezhetik az összes részletekre. Nem mulaszthatjuk el annak felemlítését, hogy védjegytörlési perekben a védjegyek megtévesztő képessége csakis a lajstromozás által körülhatárolt megjelenési forma szerint döntendő el. Fölötte kívánatos tehát, hogy a védjegyet úgy mutassuk illetőleg lajstromoztassuk be, a mint azt a forgalomban árúinkon valóban alkalmazni fogjuk. A törvény ugyan a védjegyoltalomból minden
