Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)
Függelék
156 b) ha a letevő a magyar szent korona országai területére külföldről a letett mintával ellátott iparczikket hoz be ; c) ha a külföldön lakó mintaoltalomba jogosított belföldi képviseletéről (5. §) hat (6) hónapon át nem gondoskodik (48. § 3. bekezdés). IV. FEJEZET. Bitorlások, kihágások, ezek büntetései. 30. §. A mintaoltalmi jog minden mérsértése, álljon ez akár abban, hogy a védett mintát egy harmadik személy bizonyos iparczikken jogtalanul alkalmazza, akár abban, hogy az ilyen mintával ellátott iparczikket jogtalanul forgalomba hozza : kihágást képez és a sértett felet följogosítja arra, hogy az illetékes hatóságnál a minta további használásának és a mintával ellátott iparczikkek további forgalomba hozásának abbanhagyását szorgalmazza és azt is kérhesse, hogy a kizárólag vagy főkép az utánzatok készítésére szolgáló szerszámok és segédeszközök ezen czélra a jövőben használhatatlanokká tétessenek. A sértett fél mintaoltalmi jogának megsértéséből származó kárigényeit az illetékes polgári bíróság előtt keresettel érvényesítheti. Kártérítésnek azonban nincs helye oly esetben, midőn a panaszlott beigazolja azt, hogy ő a bitorlás idejében nem tudta, de módjában sem állott azt megtudnia, hogy panaszosnak mintaoltalmi joga áll fönn. 31. §• Az utánzás tiltott voltát nem szünteti meg az, hogy a bitorló a mintát csupán méreteiben vagy a színek tekintetében változtatja meg. 32. §. A ki a mintabitorlás kihágását szándékosan követi el, az a közönséges büntető törvények szerint netán kiszabandó más büntetésen fölül hatszáz koronáig terjedhető pénz-
