Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)
Függelék
127 intézkedéseket és hozott ily határozatokat a két állam kereskedelemügyi miniszterei vagy az esetleg a jövőben ezek helyébe lépő központi hatóságok egymással a vezetendő jegyzékbe való felvétel, keresztülvitel és közzététel czéljából havonkint közölni fogják. A letett mustrák és minták tekintetében tett intézkedések és hozott határozatok havonkinti közlése csak a 3. pont 3. bekezdésében említett előfeltétel bekövetkezése után fog megtörténni. 5. Mindegyik államnak a védjegyügy kezelésére illetékes központi hatósága jogosítva van kijelenteni, hogy valamely vele a másik állam központi hatósága által a 3. és 4. pont értelmében közölt árújegy az ő államában oltalomban nem részesülhet. Az oltalom ilyetén megtagadása csak olyan okokból történhetik, a melyek a törvény értelmében hazai árújegy gyei szemben is érvényesíthetők. A két állam egyike sem fogja azonban a másik államban lajstromozott árujegytől az oltalmat csak azért megtagadni, mivel az az árujegyek összetétele és külső kiállítása tekintetében a saját területén érvényes szabályoknak nem felel meg, feltéve, hogy e tekintetben a másik állam törvényhozásának megfelel. Az egyik fél területéről származó közhatósági czíme- rek a másik fél területén nem fognak szabadjegyeknek tekintetni. Az ilyen czímert tartalmazó árujegyet csak annak számára szabad lajstromozni, a kinek joga van az ilyen czímert használni. Ez áll a czímerek olyan kidolgozására is, a mely a hivatalos kidolgozás alakjától eltéréseket mutat, a mennyiben ezen eltérések daczára a forgalomban megtévesztések várhatók. E határozmányok alkalmazandók nevezetesen a magyar szent koronára és az osztrák örökös tartományi czímerre is. A két állam területeinek egyikében dívó nyelvnek árujegyben való használata, még ha az árú nincs is származási helyének megjelölésével ellátva, nem fog az árú származása tekintetében megtévesztésre alkalmasnak tekintetni és egyedül ez okból az árújegytől nem fog az oltalom megtagadtatni.
