Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
730 Szó sincs róla ! Fáj az őszinteség, de gyógyít ; az egyetlen szer, mely a beteg állapotán segíthet. Egy pillantás a külföldre és láthatjuk, hogy mi minden nincs még nálunk ! De miért is megyünk a külföldre ? Nézzük a többi iparágakat és akkor is szomorodott szívvel tapasztaljuk, hogy a sokszorositó- ipar intenzív műveléséről úgyszólván teljesen megfeledkeztünk. Nem ! Dehogy is ! Nem feledkeztünk meg. Az élet, a pezsgő, nagy hullámokat felvető életáramlat közepette mindenkor aggódva gondoltunk iparágunk hátramaradott- ságára és a mennyire a körülmények megengedték, kísérletet is tettünk annak intenzív továbbfejlesztésére. Ámde kevés volt az idő, csekély volt az erő ! Mi, a kik a sokszorositó-ipar szolgálatában állunk, kulturmissziót teljesítünk és igy tetteinknél és cselekedeteinkben mindenkor első sorban édes hazánk kultúrájának kell szemünk előtt lebegnie és csak ha eme kötelességünknek kellőkép megfeleltünk, gondolhatunk önmagunkra. Nem akarunk félreértetni. Nagyon jól tudjuk, hogy a ki saját kiművelésén fáradozik, egyúttal hazája kultúráját is előbbre viszi. De a sokszorositó-iparnál egészen specziális viszonyokkal állunk szemben. 1848-ban, a nagy idők előestéjén, alig kilencz napilap és eg\r-két illusztrált lap nem kívánt gyors és tetszetős munkát ; könyv pedig oly kevés jelent meg, hogy ezek elkészítésére nem volt érdemes nagyobb gondot fordítani, avagy ezek miatt költségesebben berendezkedni. Az olvasás csak a kiváltságosoknak vált lehetővé és igy a sokszorositó-ipar a szűkkörü forgalomnak megfelelő körülhatárolt keretben mozgott. Hirtelen azután átcsaptunk a másik szélsőségbe. Mindenki olvasni akart, a lapok száma úgyszólván napról- napra növekedett és ma már, a mint a statisztikai adatokból láthatjuk, ezerre megy napilapjaink és folyóirataink száma. Ebben a nagy előretörte- tésben nem volt idő iparágunk intenzív kiművelésére gondolni. A napi szükséglet ellátása is már annyi munkát adott, hogy minden belterjesebb működés lehetetlenné vált. Egyedül a könyvek előállítására fordíthattunk némi gondot és eme .szerencsés körülménynek tulajdonítandó, hogy különösen a legutóbbi években a fényképészeti és könyvkötészeti iparág annyira felvirágzott? hogy bátran odaállhat a külföldi mellé. Áttérve a részletekre mindenekelőtt a nyomdászati iparágról kell egyet- mást elmondanunk. Az utóbbi években, ha tisztán külső jelek után ítélnénk, ezen a téren mesés haladást kellene konstatálnunk. Nyomdai intézeteink száma oly annyira szaporodik, hogy tiszta lehetetlenségnek kell tartanunk, hogy mindnyája elegendő munkát is tudjon szerezni. Ennek azután a túlhajtott verseny a keserű következménye, melynél nem a munka csinos és ízléses elkészítése, hanem a minél olcsóbban és igy minél kevesebb gonddal való előállítása az irányadó. Ebből láthatjuk, hogy a külső jelekből nem lehet valamely iparág igazi felvirágzására következtetni. E mellett semmiféle gondot sem fordítunk a külföld újabb vívmányaira. Angolországban és Amerikában már néhány éve legalább a hirlapszedésnél alkalmazzák a szedőgépet és igy megadják a lehetőséget, hogy a gyakorlat megérlelje ezt az igazán életre való felfedezést, melynek határozottan van jövője. A mi viszonyaink nem olyanok, hogy a szedőgéppel próbálgassunk ; nekünk erre nincs időnk, de nincs is pénzünk. Epen ez az elszomorító, hogy midőn arról van szó, hog}’ a
