Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémbányászat
74 való tökéletesbitése következtében. Cormvallis után és a kontinensen legelőször Magyarországon használták a gőzgépet a bányászati üzemnél. Potter Ignácz angol gépész állított fel egyet Újbányán 1722-ben; azután 1833-ban Selmecz- bányán és később Hell József selmeczi főgépmester szerkesztett és állított fel ilyen u. n. tűzgépet. Ezt megelőzőleg ugyancsak Hell találta fel és alkalmazta a vizoszlopgépet 1749-ben és a szellőztető gépet 1753-ban. A jelen században a ló-járgány mellett vizikerekek, vizoszlop és gőzgépek már átalános használatban vannak a kohászatnál, érczelőkészitésnél és a bányamivelésnél, az utóbbinál föld alatt is beépítve, mint Nagy-Bányán a kereszthegyi bányaműnél, a hol 1845-ben épült a Lobkowitz altáróban az altáró szájától 1600 méter távolságban egy 30 lóerejü gőzgép, a kazánnal együtt, melynek füstje egy régi aknán vonul ki. A technika jelen állása mellett most már egymást érik a találmányok és tökéletesbitések a bányafejtés, érczelőkészités és a fémek kinyerése körül. Újabban pedig a villamosság, mely a bányászat minden ágában már is alkalmazást nyert, fog nagymérvű tökéletesbitésekre vezetni. Tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy a magyar fémbányászat átalá- ban a bányászati technika modern színvonalán áll, de ez csak a nagyobb vállalatokról mondható. Sajnos, hogy a történelmi fejlődés némely bányavidéken a nagyobb vállalatok keletkezésének útját állja. Ilyen különösen az arany- ércz-hegységnek egyrésze, Verespatak tája, a hol még mindég számos apró vállalat akar a természet adományaiban osztozkodni. Itt nem észlelhető haladás, a bányaüzem régi, sőt ősrégi egyszerűségében folyik, mert szétforgácsolt értelmi és pénzbeli erővel újítani és tökéletesíteni nem lehet. Miután az aranyhoz viszonyítva, valamennyi fémnek az ára mélyen leszállóit az előbbi évek és századokhoz képest, az életviszonyok pedig lényegesen megváltoztak, a munkálkodók igényei emelkedtek, és a termelés minden tényezője megdrágult, kétségtelen, hogy a fémbányászat az egész vonalon erős küzdelmet kell hogy vívjon és csak is a technika vívmányainak minden irányban való fel- használásával bírja fennállását biztosítani. Épen ezért, tekintve, hogy nálunk a legtöbb bányaüzem aránylag szegény érez előjövetelekre van telepítve, nem szenved kétséget, hogy a létező fémbányaszatunk egészben és nagyban a kor színvonalán áll. Azonban sajnos sok bányahely, mely a középkorban és még később virágzó bányaipart űzött, nem birt a küzdelemben megállani, és áldozatul esett a kedvezőtlenre változott viszonyoknak. így a többi között az úgynevezett alsómagyarországi bányakerületben megszorítást szenvedett a hajdan nagymérvű körmöczbányai bányászat, az urvölgyi bányászat, mely a XVI-ik században 50 év alatt 1,200.000 bécsi mázsa rezet és 450.000 márka ezüstöt adott, megszűnt és ott még csak kutatási munkálatok történnek. Bakabánya, Újbánya, Libetbánya, Bócza, Faraba, Faszena fémbányászata végképen elenyészett. Hasonlóképen nem bírtak a világversenyben helyt állani Szepes és Gomör vármegyének számos rézbánya-vállalatai, Nagybánya környékén pedig Turcz, Visk, Láposbánya, Illoba, úgyszintén Délmagyarországon több helyen már csak kisszerű tengődés létezik, vagy végképen megszűnt a bányaművelés. * * *
