Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémbányászat
73 kölcsönös viszony minél czélszerübb rendezésére vonatkoztak. A kincstár időnként különféle módon támogatta a megszorult vállalatokat, altárókat nyitott egész bányavidékek segítségére és a felhagyandó volt bányákat saját üzemébe vette át. A bányatermékek értékesithetése czéljából kincstári kohókat és fémbeváltó hivatalokat létesített, a bányaadózásokat szabályozta és az adminisztrácziót szervezte. A szakoktatásra szintén a múlt században kezdtek különös gondot fordítani és a Mária Terézia által alapított bányászati akadémia Selmeczbányán az újabb időkig, tudniillik mig ott a változott viszonyoknak megfelelően a német előadási nyelv helyébe a magyar lépett, mint nemzetközi elsőrendű intézet világhírnek örvendett és a két hemiszféra számára nevelte a szakférfiakat. A legrégibb időben igen lassan haladhatott előre a bányász munkája. A kőzet kivájására egyedüli eszköze volt a véső és kalapács, a hol pedig igen szilárd volt a kőzet, ott tűzzel és eczetpermetezéssel mállitották a kőzetet. Kezdetleges eszközök állottak rendelkezésre a szállítás, vizemelés és szellőztetésnél, ezért évszázadok kellettek hosszabb tárók kivájására. Őseink tehát minden meddő munkát kerültek és a telérek kibúvásán kezdve, munkájukkal folyton lefelé hatoltak az érez után, s miután a bányában fakadó vizek kiemelésére a szokásos veder és kötél elégtelen volt, csakhamar ott maradt elfúlva sok reményteljes bánya. A későbbi középkorban, bár még ezeket a kőrepesztési módokat használták, már némi tökéletesbités mutatkozik a szállítás, vizemelés és szellőztetés körül. A tárókban kezdik az érczeket kis fakerekű kocsikra rakni és fasíneken vagy deszkapallón kitolni ; a bányavizek kiemelésére kupás emelőket és szivattyúkat használnak, a légvezető aknákat szellőzőkkel látják el és a vájatokba fúvókkal hajtják be a friss levegőt ; a gépezeteket emberi és állati erőn kívül viz- és szélerővel hajtják. Nevezetes momentumot képezett a kompasznak alkalmazása a bányaméréseknél, melyet először Flavio Gaja használt Amalfiban 1300-ban. A természet erőivel való folytonos küzdelem találmányokra vezette a bányászt, ezért majd minden nevezetesebb gép a bányászatnál nyert első alkalmazást. Körmöczbányán már 1331-ben történik említés gépmesterről: »Leopoldus magister machinarum domini regis Hungáriáé«. A Selmeczbányának levéltárában őrzött XIV. századbeli okmányokon gyakran említenek vizemelés iránti rendelkezéseket és érezzúzókat. Bélabányán a XIV. században volt egy rota artificalis, vizemelésre szolgáló kerékmü. A vízzel való érczelőkészités 1507-ben kezdődött; az 1550-ik év nevezetes arról, hogy abban jelent meg Agricola Georgiustól a »de re metallica« czímü könyv, az első mű, mely a bányászatot és kohászatot tudományos alapon tárg 3ralta. A magyar bányákban a XVI. századtól kezdve használták a vízszivattyúkat, Újbányán már 1535-ben volt egy ilyen felállítva. Nevezetes változás állott be a XVII-ik században a bányamívelés technikájában, a mikor ugyanis a kőzet repesztésére a puskaport kezdték használni, Freibergben először 1013-ban és utána Selmeczen 1027-ben. Ismét óriási lépést tett előre a bányatechnika a gőzgépnek Thomas-savary által 1098-ban való első gyakorlati alkalmazása és James Watt által 1703-ban
