Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
714 külföldi nyersanyagot dolgozik fel, a fiumei magyar rizshántoló és rizs- kemény itőgyár, mely azonban belföldi rizst is felhasznál. Évente 300.000—400.000 q rizskeményitőt és 25.000—30.000 q mellék- termékeket (takarmányt) termel körülbelül öt millió forint összértékben. Búza-, tengeri- és rizskeményitővel foglalkozik továbbá a nagy, 1873-ban alapított Union keményítőgyár (Beimel és társa) Budapesten, mely évente körülbelől 50.000 q keményítőt, keményitő-preparatumokat (szépitő-szereket, pouder) és melléktermékeket (csiriz) termel. Felemlíthető itt, hogy tengeri-keményítő gyártása, melynek kezdetben bizonyos technikai nehézségekkel kellett megküzdenie, a most különösen nyomott tengeri árak mellett, jutalmazó iparággá válhat. Hasonlóan nagyok az Egyesült kisbér-fiizitői gyár részvénytársaság 1891-ben alapított gyárai Kisbéren és Füzitőn, a kisbéri és bábolnai állami uradalmak közvetetlen közelében. Ezek a gyárak búza- és burgonyakeményitőt, úgyszintén burgonyalisztet termelnek és a keményítő egy részét tovább is feldolgozzák dextrinné, szőllőczukorrá és sziruppá. Az évi termelés összértéke körülbelől egy millió forintra rúg. A szőlőczukorgyártás itt nagy tökélyre emelkedett és a gyártmány, a mi a tisztaságot illeti, minden külföldi ilyen produktummal versenyezhetik. Burgonya- és tengeri-keményítő, valamint dextrin gyártásával továbbá Biss Adolf gyárai is foglalkoznak Stomfán, Lábadon és Brogyán. Itt évente 25.000 q keményítőt gyártanak 350.000 forint értékben. Biss Adolf határozottan érdemeket szerzett az észszerű burgonyaművelés kezdeményezésében az általa vezetett gyárak környékén, különösen a veteményburgonya gondos kiválogatása és gyakori változtatása által. Érdekesek és fontosak azon burgonya-készítmények (liszt, dara- és burgonya-konservek, rudak és szeletek), melyeket Biss kiállításában láttunk és számos más készítmény, például préselt burgonyapogácsa, a mely kivált a mezőgazdát érdekelheti. Egy hasonló nagyobb gyár Magyarország délkeleti részén az Első bácskai keményítő-gyár részvénytársaságé Ó-Becsén, mely évente körülbelől 3000 q keményítőt és 1300 q csirizt produkál körülbelől 65.000—70.000 forint összértékben. Mint speczialitást a vállalat takarmányok gyártását űzi. Magyarország északnyugoti részéből még két gyárat kell felemlíteni. Franki fiai párkányi (Pozsony) gyárát, a mely különböző keményitőfajokat, csirizt, dextrint stb. évi 500.000 forint összértékben termel ; továbbá Freund fia és Neumann gyárát Vág-Szereden, melynek fiókja van Gulyamezőn. Ezen 1867 óta fennálló gyár különböző keményitő-fajokat termel és mint speczialitást, szárított czikória és czukorrépák előállítását űzi. Ezen czég honosította meg a 80-as években a czikória-termelést. Az északi megyékben, hol a burgonyaművelés oly domináló szerepet játszik, a keményitő-gyárak különös fontossággal bírnak. A legrégibb gyár ezen a vidéken a Burgonyakeményitő- és árpadara- gyár Késmárkon, a mely 10.000 q keményítőt és 50.000 q árpadarát termel. Koromzay és társa gyára Szepes-Bélán, Szepes-Iglón. Évente 16.000 q burgonyakeményitőt és 8000 q szőllőczukrot állít elő. A burgonyamaradékok
