Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
699 trágyáknak használatát rendszeresítse, illetve ott, a hol ezen rendszer már létezik, azoknak még nagyobb mérvű használatát rendelje el. Egy másik iparvállalat, a »Hungária műtrágya és kénsavgyár részvény- társaság« a műtrágya és vele rokon kénsavgyártás viszonyairól itt az országban következőleg nyilatkozik : Előre bocsátva, hogy a vállalat rövid fennállása folytán, csakis az utóbbi években kisérlette meg a kivitelt (műtrágya és kénsavban) a társország egyes tartományaiba és igy a versenyt az osztrák, morva, galicziai és cseh gyárakkal, igy folytatja: A retorsio persze nem maradt el és hazánk felső vidékét elárasztották az említett gyárak termékeikkel, sőt még a németországi gyáraknak is lehetővé volt téve, hogy velünk a felső vidéken a versenyt felvehessék. Különösen az osztrák gyárosok, kik még ma sem tudnak megnyugodni abban, hogy Magyarországon egy nagyobb vegyészeti gyár létesült és létjogosultságunk kétségbevonásával még ma is minden áron tönkrejutásunkra törekszenek. A műtrágyával például Morva- és Csehországban alig tudunk boldogulni, mert a morva és cseh gazda még a saját érdekeinek háttérbe szorításával is a saját hazája- beli gyártmányt vásárolja és mindent, a mi magyar, visszautasít. Sajnos, nem igy van ez nálunk, a hol tárt karokkal fogadnak mindent, a mi külföldi és e tekintetben mint magyar gyártmány előnyben nem részesülünk. A kénsav igen nagy mennyiségben volna elhelyezhető Galicziában, hol a petro- leum-ipar rohamos fejlődése folytan igen nagy mennyiségű kénsavat használnak fel, ámde a tulmagas díjtételek lehetetlenné teszik a szállítást és erre csak akkor gondolhatnánk, ha a kormány kivételes és olcsó díjszabásokat léptetne életbe, legalább is a galicziai határig. Konstantinápolyban évente mintegy 100 waggon kénsav volna elhelyezhető. Ez a piacz részünkre teljesen el van zárva, mert a hajózási társulatok, pl. a Lloyd, a kénsavat abban a csomagolásban a szállításra nem fogadja el és oly kikötéseket tesz, hogy a kivitel teljesen lehetetlen, miután az általa kívánt csomagolási mód kétszer annyiba kerülne, mint a kensav maga. Konstantinápolyi s egyátalán a Levante kénsav szükségletét franczia gyárak elégítik ki. Marseilleből akármelyik hajó elviszi a kénsavat rendes csomagolásban üveg- vagy agyag-korsókban, a melyek fonott kosarakban jól el vannak csomagolva. Kívánatos volna, ha a kormány ezt a kérdést beható tanulmány tárgyává tenné és az érintett szállítási vállalatokat egyenesen rászorítaná, hogy a kénsavat úgy, a hogy azt a franczia hajók, ők is elfogadják. Végezetül megkívánunk emlékezni a munkásviszonyokról. A munkabérek folyton emelkednek és csodálatos jelensége a mai viszonyoknak, hogy ez a vidéken észlelhető inkább mint Budapesten. Habár itt Budapesten az 1892-ik évhez képest a munkabérek 10—l5°/o-al emelkedtek, ezt aránytalanul nagy emelkedésnek mondani alig lehet, különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy a munkásviszonyok átalában és úgyszólván rohamosan rosszabbodnak. Igen szomorú tapasztalatok értek zsolnai telepünkön. Mikor 1892-ben zsolnai gyárunkat felépitettük, férfi munkásnak 50 legfeljebb 00 kr. napibért adtunk, mig ma, tehát alig 4 évvel később 90—95 kron alul nem kapható munkás. Megtörtént, hogy aratás idején kénytelenek voltunk Budapestről szállítani Zsolnára munkásokat, csakhogy az üzemet ne kelljen beszüntetni. A munkás-
