Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
700 viszonyok tehát gyökeresen megváltoztak a .felvidéken, annyival is inkább, mert a munkabérek rohamos emelkedésével szemben a munkások qualitása végtelenül gyenge. Ez utóbbira vezethető vissza részben az is, hogy az osztrák vegyészeti gyárakkal szemben nagy hátrányban vagyunk. Ausztriában mint régi iparállamban és egyátalán azon országokban, hol a vegyészeti ipar úgyszólván már évszázadok óta meg van honosítva, kifejiettebb, intelligensebb munkásosztály van, a mi kiváltkép a vegyészeti nagyiparra érvényes. Nagy hiba nálunk, hogy nincsenek olyan munkásaink, a kiknek állandóságára számíthatnánk. Munkásaink nagy része csak télnek idején keres munkát, midőn azonban tavaszszal a mezei munkák megindulnak, a munkát itt hagyják és igy folytonosan kell a munkásokat cserélni. Pedig munkásaink részére külön munkáslakot építtettünk és építünk. A munkáslakok egyemeletes épületek, földszinten 7 és az emeleten szintén 7 lakosztállyal. Minden egyes lakosztály egy 25 négyszögméter területű világos szobából és szintén megfelelő nagy konyhából áll. Ezen lakásokért minden egyes munkás hetenként egy forintot fizet, tehát csak annyit, hogy a munkáslakokba befektetett tőke 4°/o-ot kamatozzon. Kátrányipar. Olyan országokban, a hol az ipar egyátalában kezdetleges, ott annak egyes ágai is nehezen tudnak boldogulni, mert egymásra vannak utalva. A vegyészeti ipar .segédanyagokat készít s ha-nincsen más iparág, mely ezeket a belföldön felhasználja, rossz helyzetbe jut, mert külföldi gyárakkal külföldön versenyezni bajos dolog még akkor is, ha ennek más akadálya, mint a szállítási költség nem volna. Igen helyesnek tartom azt, a mit Fischer és Heidlberg, jelenleg dr. Heidlberg- féle kátránytermékgyár hozzám intézett levelében olvasok, hogy t. i. egy vegyészeti gyár sem élhet meg abból, a mit a droguistáknak és kereskedőknek eladhat, hanem csak abból, a mi további feldolgozásra nagy mennyiségekben kerül más gyárakba. Kátránytermékgyár prosperálhat, ha a benzolt nem a droguista, hanem a nitrobenzolgyáros ; ha a karbolsavat nem a gyógyszertár, hanem a pikrinsav- vagy szaliczilsavgyárosok veszik és a naftalint nemcsak a moly ellen, hanem a festékgyárakban is alkalmazzák. Ezek a feltételek megvannak a külföldön, de hiányoznak nálunk. De más tekintetben is rosszak nálunk a viszonyok. A nyersanyagot, a kátrányt, nálunk csak a légszeszgyárak állítják elő, Németországban és Angliában a kokszgyárak is igen nagy mennyiségben. A kátrányárak tehát külföldön mindinkább leszállanák, Magyarországon pedig magasak maradnak, úgy hogy Németországban a kátrány ára jelenleg 2 —2'2o márka, nálunk pedig 2—2uo forint! E mellett a kátránytermékek ára az utolsó években folyton hanyatlott, a mint azt a következő táblázat mutatja :
