Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

Szuperfoszfát 18% vízben oldható foszforsavval : 1894. év elején............................ 5 frt 40 kr. 100 kilogramonként 1894. » végén.............................. 5 » 04 » 100 » 1895. » elején.............................. 4 » 86 » 100 » 1895. » végén............................ 4 » 14 » 100 » ez idő szerint ára már csak 3 frt 96 kr. 100 kilogramonként. Ilyen körülmények közt a magyar műtrágyagyárak mai működése tetemes vesz­teséggel van egybekötve és fájdalom, nincs kilátás, hogy a helyzet egyelőre javuljon ; méltán megérdemelné tehát ezen szorongatott és Magyarország mezőgazdaságára nézve oly fontos ipar, hogy azt az állam a lehetőségig támogatná és volna erre különféle módja. Először fuvarkedvezmények által, bár a műtrágya waggonrakományokban való szállítása a magyar államvasutak vonalain az olcsó II. díjszabás alapján megy végbe, ezen díjszabás nagyobb távolságoknál mégis oly magasra rúg, hogy az áru eladási árát hátrányosan befolyásolják. E tekintetben a szállítási díjak a külföldön határozottan olcsóbbak. Minden esetre megkivántató azonban a szállítási díj kedvezménye az u. n. kisebb küldeményeknél, melyek ez idő szerint a B. osztály 10°/o-ával rövidített díjtétele alapján szállíttatnak a magyar államvasutak vonalain. E számítás nagyon érzékenyen találja a számos kis vevőt, a kik egész waggonnal nem rendelhetnek és mely kis vevők nagy hátrányban vannak a nagybirtokossal és nagybérlővel szemben, a kiknek igenis módjuk­ban áll egész kocsirakományokra rugó műtrágyát vásárolni. Ez tehát főhátrányát képezi a műtrágyák terjedésének és ezen a bajon okvetetlenül kell segíteni, úgy a kisgazda, mint a műtrágyagyáros érdekében. Nagy anomáliát képez továbbá az, hogy mig a műtrágyagyártáshoz való nyers­termények (csontok, csonthamu, foszforitok stb.) a magyar államvasutak vonalain egyrészt a II. kivételes díjszabás szerint szállíttatnak, addig a másik főkelléke a műtrágyagyártásnak, a kénsav e részben kivételt képez és a majdnem kétszer oly drága B. osztályba tartozik. Azon műtrágyagyáros tehát, ki egyúttal nem rendelkezik kénsavgyár fölött is, e visszás állapotot nagyon sinyli ; kimondandó volna tehát, hogy míítrágyagyárosoknak szóló kén- sav-küldemények a többi nyersterményekhez hasonlóan a másik kivételes díjszabás szerint számítandók. Különösen pedig szóljon ez a petróleum-gyárakból kikerülő hulla- dék-kénsavra nézve, mi által ezen különben értéktelen czikk értékesíthető volna. Sokkal rosszabbul állunk még a viczinális vasutak idevágó fuvaraival, melyek azon vidékekre nézve, a hova viczinális vasút vezet, a gazdáknak majdnem lehetetlenné teszik a mű­trágya olcsó vásárlását. Tekintve tehát azt, hogy az állam befolyással bir a viczinális vasutak díjszabásaira nézve, az képezné sürgős feladatát az államnak, hogy a mű­trágyákra nézve fennálló díjszabásokat szorgos revisio alá vegye és azokat az elbírható mértékre leszállítsa. Az állam tétessen nagybani kísérleteket műtrágyákkal a növény-kisérleti állo­mások által és pedig a legkülönbözőbb talajokon és különböző növényekkel és az eredményeket ismertesse alkalmas módon a nagy közönséggel. A vándortanitók intéz­ménye e téren nagyszerű szolgálatot tehetne úgy a gazda közönségnek, mint a támo­gatásra szoruló műtrágyagyárosoknak. A mezőgazdasági czikkek hamisítása ellen irányuló törvény, mely újabban lépett életbe, hivatva van, hogy gátat vessen a nem tiszta eszközökkel dolgozó verseny iizel- meinek ; természetesen szükséges, hogy előforduló esetben szigorúan is alkalmazzák. Végül nagyon kívánatos volna, hogy az állam a kincstári uradalmakon a mű-

Next

/
Thumbnails
Contents