Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
692 Műtrágyagyártás. Műtrágyagyártás alatt mi első sorban ésfőlega szuper foszfát gyártást értjük. A szuperfoszfátok legnagyobb tömegét nálunk a kénsavgyárak készítik, ily módon használva fel főgyártmányukat, a kénsavat. De készítik másnemű gyárak is, mint p. o. a fiumei petroleumfinomitógyár, mely ezen czélra azt a hulladék-kénsavat használja, mely a nyers petroleum tisztítására szolgált. Kezdetben ez némi nehézséggel járt, mert ezen hulladék-kénsav annyira fertőzve volt kőolaj-alkatrészekkel, hogy a szuperfoszfátot kellemetlen színűvé és szaguvá tette s még azon, habár talán indokolatlan gyanút ébresztette, hogy a kellemetlen szagu kátrányszerü alkatrészek talán ártalmasok is lehetnének a növényzetre. Később azonban sikerült a hulladék-kénsavat annyira tökéletesen megtisztítani vízzel való hígítás és ülepités által, hogy a vele készült szuperfoszfát most minden tekintetben kifogástalan minőségű. Az országban a szuperfoszfátgyártás czéljaira felhasznált nyersanyagok túlnyomólag tengerentúli nyersfoszfátok, mert Magyarországban ilyenek, kivéve talán egyes kis fészkeket foszforsavat tartalmazó ásványokkal, nem találhatók. A legutolsó időkig a legnagyobb mennyiséget Délamerika (Florida) szolgáltatta, újabban azonban Algírban roppant kiterjedésű foszfát telepekre találtak, melyek úgy minőségükre, mint földrajzi fekvésükre nézve igen megfelelőek. Csontszuperfoszfátot aránylag csak kisebb mennyiségben gyártanak, a a mi rendén is van, mert a nyersanyag sokkal nehezebben szerezhető meg, a gyártmány pedig nem értékesebb mint az, melyet a fentemlitett ásványi foszfátokból nyerünk. Az enyvtelenitett csontliszt nitrogéntartalma olyan csekély, hogy a mezőgazdaságban már alig játszik szerepet, a csonthamuból nyert szuperfoszfátnál pedig már épen nem beszélhetünk a nitrogénről. A csonthamu gyárainkba Fiúmén át kerül Argentiniából, a huskivonat- gyárakból, az enyvtelenitett csontlisztet pedig az enyvgyárak szolgáltatják. Kisebb mennyiségben az Oroszországból vasúton ide szállított koprolitheket is feldolgozzák. Spodium szuperfoszfát is előfordul néha-néha, de tekintettel arra, hogy a spodium használata már most is igen szűk körre szorult, valószínű, hogy az mindig ritkább lesz és a rendelkezésre álló aránylag csekély mennyiségű nyers anyagot (az u. n. holt spodiumot) már alig lesz érdemes szuperfoszfátra feldolgozni. A szuperfoszfát-gyártást, mely különben tudvalevőleg elég egyszerű, igen nagy tökélyre hozták és az a félelem, hogy a szuperfoszfátok »visszamennek«, azaz, hogy a vizbenoldható foszforsavas só állás közben ismét oldhatatlanná és igy a növényzet által nehezen felvehetővé válhatnék, legalább a belföldi gyártmányaink túlnyomó többségénél csaknem tárgytalanná vált. Ezt annak köszönhetjük, hogy gyáraink jól megválasztják a nyersanyagot, melynek lehetőleg kevés timföldet, de főleg kevés vasat szabad tartalmaznia, s hogy a feltáráshoz bőven elegendő kénsavat használnak.
