Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
674 A telep az ezredéves kiállításon az Iparcsarnokban, a kiállítás egész tartama alatt állandóan több munkásnőjével gyakorlatilag mutatta be a keztyü- ipar több ágát, a mi a közönséget láthatólag fölöttébb érdekelte. De nem hallgathatjuk el, hogy a telep fejlődése az érdekelt iparosok körében aggályokat keltett ; nevezetesen azt kifogásolják, hogy a telep igazgatósága a tanműhelyben a nyáron át kész keztyüket akar varratni, melyeket az intézet maga adna el a rövidáru kereskedőknek. Az illetők állítása szerint az állami keztyü-varrótelep [feladata nem az, hogy a kereskedelem részére dolgozzék, hanem egyfelől az, hogy végezze el a munka azon fázisait, melyekben a kisipar nem versenyképes, másfelől pedig az, hogy jó munkásokat képezzen ki. Kisiparosaink váltig panaszkodnak, hogy a jobb munkásokat külföldről kell hozatniok, a tanonczok oktatásával nem igen törődnek, mert a szabászokat például úgyis idegenből kell hívni. A keztyüvarrótelep volna szerintük hivatva arra, hogy kisiparosainkat függetlenítse a külföldtől és ha iparosaink képesek lesznek a nyersanyag kikészítésének minden részletét elvégezni, akkor a bőripar is elérkezettnek fogja látni az időt arra, hogy a keztyübőrt nagyban gyártsa és a magyar keztyüipar emanczipáczióját teljessé tegye. Hogy a keztyüvarró-telep milyen szocziális missziót teljesít, a mennyiben nemcsak az óbudai tönkrement szőlőgazdák családjainak nyit uj keresetforrást, de a vidék számára is jó munkásokat nevel és igy a nők ezreinek szerez biztos keresetet — azt fejtegetni felesleges. Ki kell végül^ emelnünk, hogy ebben az iparágban a főváros nem dominál oly mérvben, mint sok másnál ; a vidéken is igen régi, igen előkelő czégeket találunk. 7. Művirágok, dísztollak és fodrászmunkák. A művirággyártásnál, 1885-hez képest határozott haladást tapasztaltunk a készítés módjai és tökélye, valamint az árak versenyképessége tekintetében. A legutóbbi országos kiállítás óta 1896-ig Budapesten nyolcz gyár jellegű vállalat létesült, nevezetesen 3 sirkoszorú-gyár, 2 művirág-, 17 műlevél- és 2 dísztollgyár. A lendület még jelentékenyebb is lehetett volna, —hisz a magyar legény alig képzelhet magának ünneplőruhát »bokréta« nélkül ! — ha a bécsi gyárak annyira el nem árasztanák az országot. Ezt a versenyt csak úgy lehetne leküzdeni, ha az országban gyár létesülne, mely előállítaná a művirággyártáshoz szükséges több mint húszféle kelléket, úgy hogy a nyers anyag és a fél gyártmány tekintetében ne volnánk teljesen a külföldre utalva. Az osztrák verseny helyzetét egyébiránt az is könnyíti, hogy Csehországban és Szászországban egész falvak foglalkoznak a művirágrészek előállításával olyan munkabérek mellett, melyekkel nálunk legfeljebb a felvidéki és a székely nép érné be. Figyelemreméltó haladásszámba megy az a tény, hogy az egyik fővárosi telep művirág-/<?ye7gyár nevet vett föl és a művirág egy fontos alkatrészével fedezi habár egyelőre csak részben — a piacz szükségletét.
