Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
673 Más kérdés az, hogy az iparág helyzete átalában kielégitő-e, hogy iparunk fedezi-e a belföldi szükségletet. Ha áruforgalmi statisztikánk adatait veszszük alapul, úgy számíthatjuk, hogy Magyarország évenkint átlag 2—300.000 pár keztyüt fogyaszt; foglalkozik pedig ezzel az iparral 182 vállalat, a melyek legnagyobb része igen kisterjedelmű, segéd nélkül dolgozik és szükségletét nagyrészben készen veszi a külföldről. Aligha túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az országban fogyasztott keztyümennyiség 75 százaléka a külföldről jön. A keztyük használata terjed, de a keztyüiparosok száma csökken. Áruforgalmi statisztikánk azt állítja ugyan, hogy 1895-ben 106 q-t exportáltunk Ausztriába, sőt 1 q-t Németországba, de ezért ne ringassuk magunkat illúziókba, mert tudjuk, hogy hazánkból évről-évre nagy mennyiségű keztyüt küldünk ugyan Ausztriába, de — kidolgozás, illetve megvarratás végett. Annál világosabb az az adat, hogy pl. 1895-ben 1,358.000 frt értékű keztyüt importáltunk és ebből az összegből 1,289.750 forint Ausztriából jött. Ezenfelül importáltunk 68.750 forint értéküt Németországból (szövött és bélelt keztyü), Angol- és Francziaországból (finom divatárut) stb. oly árukat, melyekben az idegen verseny helyzetét könnyíti a divat szeszélye. Valódi versenytársunk tehát Ausztria, mely gyári üzemekben gyártja keztyüit és igy fölényben van a kisipar felett. Ezt a főlényt okozza első sorban a nyersanyag beszerzésének a módja. Nálunk ugyanis a bőripar még nem foglalkozik a keztyübőr nagybani gyártásával, hiányzik továbbá a keztyüiparnak egy másik igen fontos segédipara : a keztyübőrfestés. Ausztriában a fehértimárok közvetetlen közelből szállítják a keztyüsöknek a legjobb anyagot és a kisiparos ott minden órában szerezheti be a napi szükségletét. Ezen a bajon próbáltak nálunk segíteni, a mennyiben a budapesti keztyüiparosok körében, a múlt évben mozgalom indult meg egy keztyübőrgyártó- és egy keztyübőrfestő-telep létesítése iránt. De nem volt meg a kellő összetartás és a mozgalom abban maradt. Csak az a reményünk marad még, hogy a kormány — ■ mint már nem egy analog esetben tette — rá fog bírni egy elismert osztrák keztyübőrgyárost, hogy Magyar- országban megfelelő telepet létesítsen. A megbízható bőrfestők majd maguktól fognak jönni. Keztyüiparunknak más baja a munkásviszonyokban rejlik. Itt a kormány már interveniált és 1891-ben elhatározta a székesfővárosi állami keztyüvarró- telep létesítését. Örömmel üdvözölték ezt a kezdeményezést a mi iparosaink, a kik eddig Csehországból és Sziléziából hozatták a drága munkásokat. Az a telep a legújabb és legczélszerübb munkagépekkel és segédeszközökkel szereltetett föl, csakhamar versenyképesnek bizonyult és az osztrák varróintézeteket árszabásuk leszállítására kényszeritette. Az intézet fejlődését a következő adatok tanúsítják : Év Megvarrt keztyük száma, pár Kifizetett munkabér A megrendelők által fizettetett 1891 .... ...................... 5.162 925-16V2 925-56V* 1892 .... ...................... 19.568 3.548-73 3.697-681/* 1893 .... ...................... 43.918 6.702'35 6.354"271/2 1894 .... ...................... 69.429‘/ï 9.811-86 9.283-83 1895 .... ...................... 80.866*/2 ll,802-oi 11.556*25 : Magyarország az ezredik évben. VII. 43
