Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
<5(38 a mennyiben a magas munkabérek következtében elegendő számú jó munkaerő áll rendelkezésre, és készítményeink teljesen megállják a versenyt. De különös, szinte hihetetlennek hangzik az a tény, hogy zsebkendők gyártásá\al nálunk nem foglalkoznak és azokat be kell hoznunk Németországból, Franczia- országból és Angolországból. És ehhez a meglepő tényhez méltán sorakozik az a másik, hogy nyakkendőgyárra sem akadt még nálunk olyan vállalkozó, a ki dominálni tudná a belföldi piaczot. Épen igy vagyunk a gallérokkal és kézelőkkel is, melyeket Bécsből hozatunk. Egyik czégünk, mely megkezdte a nyakkendőgyártást és bizonyos jelentőségre is vergődött, egyre panaszkodik, hogy nem bírja a versenyt és rá lesz utalva az állami támogatásra. Ennek az okait ismételten fejtegettük : a nyersanyagot textiliparunk nem szolgáltatja és jó munkásaink nem igen vannak ; de a legnagyobb baj a kellékekkel van. A bécsi iparos apránkint a tőszomszédságban levő speczialistáktól szerezheti be a nyakkendőkhöz való sok apró kelléket, kapcsokat, gombfogó lemezeket, csatokat, nyakkendőszorítókat stb. mig a mi gyárosunk nagy készletet kénytelen tartani minden csekélységből, mert különben minduntalan fennakad. Egy másik divatczikknél, melyet jóformán az élet elsőrendű szükségletei közé sorolhatnánk, ezek a bajok még nagyobbak és csak úgy lehetett segíteni a dolgon, hogy a kormány pl. egy bécsi ernyőgyárosnak öt évi államsegélyt biztositott azzal a kikötéssel, hogy Magyarországban ernyőgyárat rendez be, a melyben gyakorlott külföldi előmunkások mellett belföldi kezdő munkásokat is alkalmaz. A kezdet kezdetén állunk a sétabotok tekintetében is ; botgyár van ugyan az országban, de csak olcsó botokra. A legjobb nyersanyagnak is bővében vagyunk, de azt exportáljuk és ami finomabb sétapálczákat használunk, az hazai nyersanyagból való ugyan, de az ára legnagyobb részét a külföldi feldolgozónak fizetjük el. Ezek után mondanunk sem kell, hogy a textiliparral kapcsolatos finom divatczikkeket mind a külföldről hozatjuk és hogy például utazótakarók és plaidek dolgában a mi textiliparunk sehogy sem bir versenyezni az angol gyárakkal, melyek napról-napra bámulatos változatossággal újabb és újabb mintákat küldenek. De nem szabad tulkövetelőknek lennünk ; iparunk alig harmincz éve, hogy lendületnek indult és igy nem várhatjuk, hogyr fényes divatárúüzleteinkben már most domináljon a magyar ipar, mert ez a tökélynek igen magas fokát jelentené, a melyen csak úgy biztos a siker, ha fokozatos, óvatos haladással értük el. De a mit ezen a téren előállítunk, az az ezredéves kiállításon szépen volt bemutatva ; egy ismeretes budapesti társasczég olyan gyüjteménynyel jelent meg, mely tartalmával, a czikkek bő változatosságával, ízléses elrendezésével imponált és díszére válnék bármely világváros kiállításának. Az ágynemiiipar tekintetében nálunk annyiban kedvező a helyzet, hogy a mi népünk a lakberendezésben az ágyra költ legtöbbet. A néprajzi faluban álmélkodva látták a külföldiek, hogy az egyszerű falusi házakban is milyen
