Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
667 lesztették az ízlést, a már létező gyarak és varróintézetek pedig a varrónők számát és ügyességét növelték. A kézihimzést a nőipariskolák emelték magasabb színvonalra. A tartós és finom kiállítású fehérnemű egyik főkelléke a kézivarrás, de ez oly drága, hogy nagy fén3mzés számba megy. A nőipariskolák mindazonáltal helyesen teszik, ha a kézivarrást nem hanyagolják el, mert ez — ha drága is — alapját képezi a ruházati iparnak. Nagy sikerrel versenyez ugyan a varrógép, melynek technikai tökélye szép és tartós munkát eredményez. Csakhogy a lábbal való hajtás aláássa a zsengekoru munkásnők egészségét és ezért kívánatos volna a varrógépeket olcsó és könnyen alkalmazható hajtóerővel ellátni. Ilyen hajtóerőnek pl. igen előnyös volna a villamosság, amire nézve érdekes kísérleteket láthatott közönségünk az elektromos munkagépek kiállításán, melyet a kereskedelmi muzeum 1894-ben rendezett. A fehérnemüekhez használt nyers anyag túlnyomó részben külföldről jön be ugyan, de azért nem tartjuk szükségesnek ezt a behozatalt szállítási és vámkedvezményekkel megkönnyíteni. Sokkal kívánatosabb, hogy fehérnemű- telepeink legyenek ráutalva a hazai szövőiparra, mely a kezdet nehézségeivel küzd és igy is alig bir lépést tartani a külföld rohamos haladásával. A hatósági szállítások alkalmával elvben azok részesülnek előnyben, a kik arra kötelezik magukat, hogy hazai anyagból előállított hazai készítményt fognak előállítani. De nem lesz fölösleges ezen föltétel megtartását kissé szigorúbban ellenőrizni, mert nem ritka az az eset, hogy az említett kötelező nyilatkozat daczára külföldi árut szállítanak a hatóságoknak. A mosó- és tisztitó-ipar, mely külön kereseti ágat képez, 1885 óta figyelemreméltó haladást tanúsított. A férfi divatczikkek tekintetében Angliát ismerik el általában irányadónak, ott teremnek a divatok, melyek zsarnok módon uralkodnak és rövid időközökben elenyésznek. Utána következik Francziaország, azután pedig — Magyar- ország. Ez az állítás sokakat meg fog lepni, de világlátott szakemberek úgy tapasztalják, hogy nem csak a magas, de a középosztályok is nálunk átalá- nosabban hódolnak a divatnak, mint például Olaszországban, Svájczban, Németországban vagy Ausztriában. Ez némileg érthető, mert hiszen a magyar mindig szerette a mutatósabb öltözékeket és -— ha már fel kellett hagynia a festői nemzeti viselettel — gondot fordít az adoptált nyugati öltönyre. így például Ausztriában és Németországban kedvelik a nyakig gombolt loden- kabátot : egyszerűen azért, mert igy olcsóbb a divatczikk. Ott a munkások a kék zubbonyt viselik ugyanilyen okból, mig a mi munkásaink a műhelyen kívül a polgári öltözetet szeretik és hogy csak egyet említsünk, czifra nyakkendőkkel hivalkodnak. A férfidivat fogalom sok czikket ölel föl, melyek egy részét másutt tárgyaljuk. Ilyenek a felsőruházat, a fehérnemű, az alsóruha, a kalap, czipő, sport- és utiruha. Itt ezekről csak annyit említünk, hogy a középminőségü fehérneműt még mindig óriási mennyiségekben importálják és a divatárukereskedők közt nem egyszer hangzott az a vélemény, hogy szükség volna egy nagy fehérnemű gyárra. Ebben az irányban az első kísérlet meg is történt és érdekkel nézünk a sikere elé. Jobban állunk a finom fehérnemű dolgában,
