Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
665 fölvehesse, ahhoz legalább 50.000—100.000 forint kellene és ilyen erős tőkepénzesek nálunk még nem gondoltak erre az iparágra, a mely pedig még nagy arányokban fejlődhetnék nálunk. A 10—20.000 forinttal induló czégek itt nem elég erősek,- mert ekkora összeg épen hogy az üzlet berendezésére elég, holott az első ruhák elkészítése és az első inkasszók közt nálunk nagy az időköz. Kivitelre meg épen nem lehet gondolni ilyen körülmények közt. A magas vámokat a Keleten a külföldi verseny ép úgy viseli ugyan mint mi, de ez meg tudja adni a szerb és rumán vevőknek a 6—12 hónapos szokásos hitelt, sőt be győzi várni azt az időt is, mire a beperelt vevőt a bíróság rákényszeríti a számla kiegyenlítésére. Erre a mi czégeink akkor fognak gondolhatni, ha itt az országban szilárd alapra helyezkedtek, ha meghódították a készfizető gazdag vevőket. És ebben a tekintetben talán remélhetünk annyit, hogy előkelő hölgyeink, a kiket a magyar ipar a tavalyi diszöltönyökkel a legnagyobb mérvben ki elégített, ezentúl a toilette-jeiket itthon rendelik és követik ebben a példát, melyet József főherczeg családja ad nekik. 2. A szűcsípar. Az 1885-iki kiállítás alkalmából megkülönböztettük a »magyar« és a »német« szűcsipart és konstatáltuk, hogy a második branche még igen gyönge. A kik bundákat, subákat, ködmeneket készítenek, boldogulnak, mert a külföldi versenytől nem kell tartaniok. Annál rosszabb volt a »német« szűcsiparosok helyzete, a kik a szerfölött magas vámokkal sújtott külföldi prémeket nem tudták értékesíteni, mert a közönség nem igen bízott az ízlésükben, ügyességükben. Az előkelő közönség Ausztriából, Berlinből, Párisból szerezte be a finom szőrmeárúkat, mert a versenyképes magyar czégeket nem ismerte. Ebben a tekintetben az 1885-iki kiállítás javított a helyzeten ; közönségünk kénytelen volt elismerni, hogy a hazai szűcsipar igen is képes a magasabb igényeket kielégíteni. És miután a női divat felkapta a szőrmeárúkat, ez az iparág fejlődésnek indult, sőt tért hódított Galicziában és Sziléziában is. A fejlődést elősegítették a gyakoribb vidéki kiállítások. Örömmel tapasztaltuk, hogy a mesterek fiai és a fiatal munkások sűrűn jártak a külföldre, Ízlésüket és technikájukat fejleszteni. De ezen iparág felvirágzása még bizonyos föltételekhez van kötve. így például az illető szakkörök azt óhajtanák, hogy szűcsárút csak kitanult szűcs árulhasson, a ki folytatja a mesterségét, a mit azonban bajos keresztülvinni. Azt is kívánják, hogy a szűcsiparban nagy mérvben fogyasztott bársony és selyemszövetek vámja leszállittassék ; szerintük ezzel a hazai ipar nem károsodik, a mi igaz is, csakhogy ez a kedvezmény csak keveset használna az osztrák versenynyel szemben. Helyesebb a szakköröknek az az óhaja, hogy az állami szükségleteknél nagyobb részt kellene juttatni a kisiparosoknak és hogy a tanoncziskolákban több figyelmet fordítsanak a szűcsiparra. Ha a szakképzett szűcsök száma növekedni fog, akkor meg fog szűnni az a
