Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
655 gondoltak, hogy a számlákat fizetési határidőre kiállítva, valamely banknál lom- bardirozzák, de ez sok vevőre nézve kellemetlen volna. Majd azt tanácsolták az iparosoknak, hogy számítsanak fel késedelmi kamatot ; nem tették, nehogy a vevőket elveszítsék. Majd a rossz fizetőket »fekete könyv«-be írták be, de ez ellen már a bíróságoknak is volt kifogásuk, mert a »fekete könyv«-be olyan vevő is kerülhet, a kinek méltó oka volt a számla visszautasítására és a kit az illető hitelező egyoldalú informácziója alapján nem szabad »boycott«- nak kitenni, mert ezt zsarolásnak lehet minősíteni. Maradunk tehát a régiben a hírhedt részletfizetési rendszer mellett, a mely a nagy tőkével dolgozó, várni tudó bécsi czégeknek busás jövedelmet hoz. És előáll az a furcsaság, hogy a mi iparosaink még akkor sem képesek versenyezni, ha jobban és olcsóbban dolgoznak, mint a vállalkozó, a ki sokszor a kiszámithatlan összegű árat részletekben fogadja el. Fel kell itt említenünk a csoportunkba tartozó iparosok panaszait a fegyenczipar ellen. Ezekre nézve a kereskedelmi miniszter ugyancsak 1897. február 10-én a képviselőházban ezeket mondta : »Már 1883-ban megállapította egy értekezlet az igazságügyminiszteriumban az elveket, hogy miképen szorittassék meg a fegyenczipar s ezek az elvek irányadók ma is ; de az iparosok panaszai nem szűnnek meg, miért is felkéretett az igazságügyminiszter, hogy minden konkrét esetet vizsgáljon meg és a maga hatáskörében intézkedjék a netaláni visszaélések megszüntetése iránt. »Az értekezlet által megállapított elveknek a gyakorlati életbe átültetése volna egyik főeszköz arra, hogy megtudjuk, miképen válnak be. A miniszter az iparfelügyelők utján e határozatokat az összes érdekeltekkel közölni fogja, hogy megtegyék észrevételeiket s azokból megállapittassék, mily irányban volnának még újabb lépések teendők. De azt már ez alkalommal jelentette ki, hogy az igazságügyminiszter úr már is más irányban akarja foglalkoztatni a fegyenczeket, különösen nagyobb mértékben a gazdasági munkálatokra akarja őket alkalmazni és csupán olyan iparczikkek készítésére, a melyeket különösen csak az igazságügyminister használhat föl.« Nagy buzgalmat tanusitottak végül az iparosok érdekképviseletei az ezen kiállítási csoportba tartozó iparágakat eminenter érdeklő közszállitások tekintetében és a kereskedelmi miniszternek 1897. márczius 27-iki terjedelmes rendeleté erre nézve a megnyugtató intézkedések hosszú soráról értesítette az iparosokat. Utalt az e tárgyban már régebben fennálló szabályzatokra, de kiemelte, hogy az érdekelt szakkörök még eddig nem igen vették maguknak a fáradságot, hogy azt a szabályzatot megismerjék ; átalánosságban sürgették a hazai ipar pártolását, ahelyett, hogy konkrét eseteket és javaslatokat hoztak volna fel. A katonai szállításokat illetőleg a miniszter újabb lépések megtételét ígérte, a melyek részbeni sikeréről 1897. augusztus 10-én értesítette az érdekelteket és a melyekről ezúttal nem szólunk, mert a kérdés a legismertebbek egyike. Az egyéb közhatósági szükségletek szállítását illetőleg arra figyelmeztette a miniszter az illetőket, hogy a külföldi czégek hazai származást jelző védjegyet nem használhatnak, hogy a közvetítő kereskedők igazolni kötelesek a szállított áruk hazai proveniencziáját, hogy a törvényhatóságok közszállitásai ezentúl ellenőriztetni fognak az iparpártolás szempontjából.
