Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
653 fizetésre, vagy mind a két módon és minő feltételek alatt ; végül megállapítandó volna, hogy milyen pénzösszeget lehetne egy-egy évben erre a czélra felhasználni. Ez a javaslat annál is inkább ezen kiállítási csoportra tartozik, mert az indítványozó ezt az egész akcziót a czipésziparnál kívánta megkezdeni, sőt erre nézve a technológiai iparmuzeum tett is némi előzetes intézkedéseket. Ez az intézet ugyanis felváltva szokta kiállítani a különböző iparágak eszközeit és gépeit s mivel a fémipari gépek már több év óta voltak kiállítva, — melyeknek egy részét eladta, egy részét pedig a gyárosok kívánságára vissza- küldötte — a »Deutsch-Amerikanische Maschinengesellschaft« frankfurti czéggel folytatott tárgyalás után és megegyezés szerint legközelebb a czipészipar azon legátalánosabban használt és használható eszközeit és gépeit fogja kiállítani, a melyeket Ausztriában is leginkább adtak és adnak a czipésziparosoknak. E gépek között nem lesznek olyanok, a melyek csak katonai csizmák és bakancsok készítésére használhatók. Kiállítja továbbá a czipésziparnak legújabb szerszámait is. Ez volna a lábbeli ipar gépeinek állandó kiállítása. E gépeknek működésben való bemutatása végett és abból a czélból, hogy az érdeklődő mesterek és segédek a gépek kezelését begyakorolhassák, egy szakértő munkást, művezetőt fognának alkalmazni ; ez a művezető olyan gépész vagy czipész lehetne, a ki a bőrmegmunkáló gépek szerkezetét alaposan ismeri s azok kezelését elsajátította. A budapesti kiállítás után nagyobb vidéki központokon fognák ugyanezen eljárást követni. A javaslat értelmében a gépeket a vidéki városokba küldözgetnék, hogy az iparosok megszemlélhessék ; leginkább szövetkezeteknek adnák el ; egyes iparosok csak oly kikötéssel kapnák, hogy a gépeket más iparosok is használhassák ; végül arról kellene gondoskodni, hogy minden vidéken akadjanak gyakorlott gépkezelők, a kik a tanoncziskolákban is tanítanák ezen gépek kezelését. A magunk részéről átalánosságban pártoljuk ugyan az eszmét és bizonyos, hogy ezen első akczió után más iparágak munkagépeire is kerülhet a sor. Ámde szükségesnek tartjuk rámutatni azokra a tapasztalatokra, melyeket épen a lábbeli ipar terén szereztünk a kereskedelmi muzeum bőripar időleges kiállítása alkalmából. Nagyon meg kell fontolni, hogy hol, miféle gépeket ajánlunk. Tudjuk, hogy egyes törekvő iparosok — felbuzdulva a látottakon — megszerezték a munkagépeket, megtizszerezték a termelésüket, de készítményeiket nem tudták értékesíteni. A termelést csak fokozatosan kell fejleszteni, ügyelni kell arra, hogy az kellő arányban maradjon a fogyasztással, illetve az értékesítés lehetőségével. A munkagépek kapcsán szólnunk kell a nervus rerum gerendarum-ról, mely természetesen szintén foglalkoztotta a millennáris ipartestületi kongresz- szust. A gyűlés határozatából kifolyólag a végrehajtó-bizottság a miniszter elé konkrét javaslatot terjesztett (1897. január 10-én), mely lényegében, következőket tartalmazta : Az önállóan létesítendő Kisiparosok központi hitelintézete törzs-üzletrészek mellett alakulna, melyek egyfelől nyilvános aláirás útján az ügy támogatására
