Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat
66 Ellenben pótolta némileg ezen hiányt millennáris kiállításunkban Sárkány Kornél Disznós-Horvátiban és a Magyar általános kőszénbánya részvénytársulat Budapesten, mely csak 1891-ben keletkezett. A statisztikai adatokra áttérve, melyek kőszénbányászatunk fejlődését kitüntetni hivatvák, az előbbi oldalon látható termelési diagram azt mutatja, hogy ásványszéntermelésünk, mely 1885-ben 9,558.787 métermázsát tett ki kőszénben és 15.867.663 métermázsát barnaszénben, összesen tehát 25,426.450 métermázsa volt, 1895-ben összesen (10,455.225 métermázsa kőszén és 35,645.531 métermázsa barnaszén) 46,100.816 métermázsára emelkedett. A milyen nagyok ezen számok, még sem felelnek meg az ország szénszükségletének, meg a természetadta viszonyoknak, a mennyiben 1895-ben még mindig 8‘5 millió forint volt a szénbehozatal értéke. Kőszénbányáink mívelését illetőleg azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb szénbányavállalatok úgy műszaki, mint kulturális tekintetben, valamint munkásaik anyagi jólétére törekvő intézményeiben teljesen a kor színvonalán állanak és kedvező tényképen konstatálható, hogy az ásványszéntermelés 1885 óta SO^/o-ra felszállt. És daczára a széntermelés oly nagymérvű emelésének, ez ideig nem sikerült a szénbehozatalt hazánk területéről kiszorítani és mind a mellett, hogy számos helyen a szén konstatálva van, mégis különös jelenség az7 hogy ezen szénterületek parlagon hevernek. Ez részben abban leli magyarázatát, hogy az ásványszén nem tartozik a rezervált ásványok közé, hanem a földbirtokhoz lévén kötve, az erre való kutatás lényeges megszorítást szenved, a mennyiben kutatás a földbirtokos beleegyezése nélkül egyátalán ki van zárva. A vállalkozói kedvre ez a körülmény bénító hatással van és újból mutatja, mennyire égető szükség az új bányatörvénynek végre megteremtése, melyben azonban a kőszénbányászatnak fejlődése érdekében kívánatos, hogv az ásványszén a rezervált ásványok sorába felvétessék. De egy új bányatörvény egymagában alig fogná lényegesen előmozdítani a kőszénbányászat felvirágzása ügyét, hiányzik az érdeklődés bányászati vállalatok iránt, mert eltekintve egyes pénzerős társulatoktól, nálunk a tőke nagyobb összegnek kutatási czélokra való forditásától irtózik. Itt az államra vár háladatos feladat, a mennyiben a geológiának gyakorlati alkalmazása által nemcsak a szénnek, de egyéb ásványoknak felkutatása által bő alkalom nyílnék, új bányaterületek megnyitásával hazánk anyagi jólétének előmozdítására. Utalhatunk e tekintetben Ausztriára, hol azé század elején felállított kutató bizottságok a bányaipar, különösen a kőszénbányászat lendületes fejlődésére üdvös befolyást gyakoroltak. E kutató bizottságok működése akkoron Magyarországra is kiterjedvén, a pécsi és krassó-szörénymegyei, jelenleg virágzó bányák megnyitása is azoknak köszönhető. Megjegyzem még, hogy annak idején Magyarország földtani felvétele körül a cs. kir. birodalmi földtani intézetnek Bécsben, valamint az ottani egykori bányászati múzeumnak is bokros érdemei vannak.
