Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
(327 még csak kezdő gyáripari volt. Azóta íglóra tette át gyárát, mert ott kellő nagyságú vizerőre tehetett szert. Berendezését azóta háromszorosra növelte, úgy, hogy ma már majdnem kétszer akkora a szövőgyára, mint a Regenharté, szóval ma már számottevő gyáripari vállalattá fejlődött. E czég fejlődését szintén az állami támogatásnak és a szállításokban való részesedésnek köszöni. Az ezredéves kiállításon bemutatott czikkei közül megemlítendő a nyers molino, calico (szállítási áru) és a chiffon, továbbá fehérített árui, nevezetesen a lepedőkre és alsónadrágokra alkalmas erős minőségű vásznai és ingekre alkalmas chiffonjai. Áruinak szövése egyenletes s minősége a legjobb külföldiekkel egyenlő. További gyáripari vállalatunk a Magyar pamutipar részvénytársaság újpesti fonó- és szövőgyára. E gyártelep újpesti pamutfonógyár czég alatt egyidejűleg keletkezett az előbb ismertetett czég telepével, de mert rövid idő múlva (1885-ben) beszüntette volt működését, ezért az ez idő szerinti sorrendben e helyen említendő. Ez idő szerint a gyártelep már a negyedik birtokos kezében van. A mostani részvénytársaság főrészvényese a Spitzer Gerson kékfestőgyári czég, miért is az ezredéves kiállításon a festőgyárral közösen állított volt ki. A fonógyár első berendezése nem volt megfelelő, ez a berendezés a két ízben kitört tűz által teljesen elpusztult s e helyett a, tulajdonosok, a kik e czélra közvetetlen anyagi támogatást nyertek s közvetve is (szállításokkal) támogattalak, a technika jelen igényeinek megfelelő fonógyárat rendeztek be. Az új berendezéssel az ezredéves kiállítás megnyitásáig teljesen el nem készülhettek, miért is kiállított árujuk sem lehetett még oly kifogástalan, a minőt egy újabb berendezésű gyártól méltán követelni lehetne. Az ezredéves kiállításon nyers és festett fonalat mutattak be (a fonalfestést a Spitzer G. gyára végzi), továbbá szállítási árukat, t. i. nyers calicot és molinót, színes fonalakból szőtt olcsó ruhaszöveteket, és a Spitzer G. gyára által fehérített pamutvásznakat. Legújabb keletű gyártelepünk a Magyar textilipar-részvénytársaságnak rózsahegyi fonó-, szövő-, festő- és fehéritőgyára. Az ezredéves kiállítás megnyitása napján ez a telep sem volt még teljesen berendezve. A fonógyár ugyan már teljes volt, a szövőgyár és a fehérítő azonban még nem. Ezt tudva, az ezredéves kiállításon bemutatott czikkei közül egyedül a fonalakat vehetjük komolyan figyelembe s itt dicsérőleg kell megemlítenem, hogy fonalai tiszták és egyenletesek, azaz tökéletesek voltak. A többi czikkeket csak mutatványoknak tekinthetjük s a bemutatott rendkívüli sokféle czikkből azt következtetjük, hogy e czég még nem állapította meg üzemtervét, s hogy ezzel csak kitudni akarta, hogy melyik lesz a legkeresettebb czikk. Magát a gyár berendezését s terjedelmét tekintve, meg kell említenem, hogy ez a technika jelen fejlettségének megfelelően berendezett nagygyáripari vállalat s ez idő szerint legnagyobb vállalatunk. Hogy e tekintélyes gyári vállalat létesült, a nagyobb közvetetlen (anyagi) és az igen tekintélyes közvetett (szállítások) állami támogatásnak köszönhető. A gyári vállalatok sorába tartozik a horvátországi, illetőleg a dugeresai pamutfonó- és szövőgyár is. 40'
