Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
621 mintázásban, tavaszi s őszi női divatczikkeket, takarókat és pökróczokat és legújabban bársony- és plüss-szerü szöveteket is. Gyártmányainak minősége, kikészítése s mintázata teljesen kifogástalan és czikkei a divat igényeinek annyira megfelelők, hogy a legtökéletesebb külföldi árúkkal egyenértékűeknek jelzendők. A kiállított áruk sokfélesége nyilvánvalóvá teszi, hogy Löw Károly elsősorban a piacz szükségletét tartja szem előtt, illetőleg, hogy a szállításokat nem czélnak, hanem csak eszköznek tekinti a munkásképzés és a piaczszerzés nehézségeinek leküzdésére. A gyártelep terjedelmét tekintve a második helyen említendő Regenhart Ferencz és társai czég, a melynek Pozsonyban és Losonczon vannak posztógyárai. E czég az ezredéves kiállítás alkalmával nem a textil, hanem csak a honvédségi felszerelési csoportban állított ki, a mi által azt a különben is ismeretes tényt, hogy kizárólag a hadsereg és a honvédség szükségleteinek fedezésére dolgozik, nyilvánvalóvá tette. Midőn az osztrák ipar a gyapjúipar egész területét kizárólag birlalta, oly gyárak, a melyek csak szállítási áruk gyártásával foglalkoznak, iparfejlesztési szempontból már nagy előnyül szolgáltak a magyar közgazdaságban. Ily természetű volt a Regenhart-féle gyáraknak fejlődése, és nagy vívmánynak tekintették annak idejében, hogy az osztrák gyárakkel szemben lehetett magyar gyárakat létrehozni és fentartani, a melyek képesek voltak a hadi és honvédségi posztónemüek szolgáltatására. Ép ezért a Regenhart-féle gyárak kizárólag a hadi szükséglet fedezésére rendezkedtek be, és habár kizárólag állami szállításokkal foglalkozó gyárak fentartását ma már a katonai kincstár érdeke sem kívánja, és az iparfejlesztés szempontjából káros volna, ha egy czég továbbra is kizárólag a hadi felszerelések szállításában részesittetnék, mégis annak idejében, a kezdet nehézségeit tekintetbe véve, a Regenhart-féle gyárak a magyar ipar szempontjából a fejlődés első lépcsői gyanánt voltak tekinthetők. Harmadik helyen emlitendő a Gácsi posztógyár, melynek tulajdonosa Stricker Ede. Ez a gyár még tiz év előtt főleg csak szállítási árukkal foglalkozott. Az országos kiállításon (1885) szállítási árukon kivül divatczikkeket is mutatott volt be, csakhogy ezeket alig lehetett figyelemre méltatni, mert csak a kiállításra készültek. Jelenleg, mert a zsolnai posztógyár sok szállítástól fosztotta volt meg, kereskedelmi czikkek gyártásával is kiterjedt mértékben foglalkozik s ezt versenyképesen is űzi. Az ezredéves kiállításon bemutatott czikkei közül megemlitendők a pokróczok, lótakarók, szállítási posztók, irányított szálú finom posztók, tavaszi kártolt gyapju-divatczikkek, tricote és cheviott-szövetek, és a téli s nyári fésűs divatczikkek. Készítményeinek változatossága, a minták csinossága és az áru minőségének kitűnő volta bizonyságot tesznek e czég nagyfokú haladásáról, a melyért dicséretet érdemel. Ezt követőleg két egyenlő nagyságú gyártelepet kell említenem. Ezek közül először is az idősebbet, t. i. Scherg Vilmos és társait Brassóban ismertetem. Az erdélyi posztósok közül e czég volt az első, a ki az elveszett
