Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
622 román piacz helyett a magyar piaczot kereste fel, s a ki a kézművességről a gyáripar terére lépett. Műhelyét fokozatosan fejlesztette s ma már a technika jelen igényeinek teljesen megfelelő gyárteleppel rendelkezik. Haladása szembetűnővé válik, ha az országos és az ezredéves kiállításon bemutatott czikkeit veszszük szemügyre. Az országos (1885) kiállításon durvább anyagból készült cheviott-szerü és kezdetleges mintázáséi kártolt gyapju-divatczikket állított volt ki, mig az ezredéves (1896) kiállításon finomabb minőségű cheviott- s darócz (loden) árút, takarókat, s változatos és tetszős mintázásu kártolt és fésűs gyapju-divatczikkeket. Áruinak minősége és kikészítése kifogástalan, mintázása pedig tetszetős, miért is a külföldiekkel sikeresen versenyezhet. Scherg e szép eredményt az állami támogatásnak, illetőleg a szállításokban való részesedésnek köszöni. Scherg példája fényes bizonyságot tesz arról, hogy állami szállításokkal az ipart tényleg fejleszteni lehet és hogy némi állami támogatás mellett kézműiparosainkból versenyképes gyáriparosok válnak. A beszterczebányai részvénytársaság, az országos kiállítás idején Horárik J. czég alatt csak szűrposztógyártással foglalkozott, most azonban, mint az ezredéves kiállításon kitűnt, szűrposztón és közönséges pokróczárúkon kívül változatos s csinos mintázatú lótakarókat, szállítási pokróczokat, flaneleket és irányított szálú középfinom posztókat készítenek. E czikkeket tökéletes kivitelben, jól csinozva gyártják, mert berendezésüket 1885 óta e czikkeknek megfelelően tökéletesbitették és növelték. E czég példája is bizonyságot tesz arról, hogy kisebb gyáraink némi állami támogatás mellett nagyipari gyárakká fejleszthetők. A most jelzett nagy gyáripari vállalatokon kívül 4 kisebb gyárral is rendelkezünk s ezek a következők : Scherer Károly Nagy-Szebénben. E czég Scherg példáját követi s a magyar piacz szükségletére irányítja figyelmét. Az országos kiállítás (1885) óta gyárának terjedelmét nem növelte ugyan, de czikkeinek tökélye lényegesen javult. Az ezredéves kiállításon ugyanis szállítási árúkon és irányított szálú középfinom posztókon kívül változatos és csinos mintájú kártolt és fésüs- gyapju-divatezikket és cheviottszerü szöveteket állított ki. Zimmermann testvérek Segesváron, kártolt gyapju-divatczikkeket gyárt. Czikkeinek csinozása, minősége és a minták tetszősége az országos kiállítás óta annyira fejlődött, hogy készitményei ma már teljesen piaczképesek. Adleff, Zimmermann és társa Segesváron. Újabb keletű czég, mely azonos czikket gyárt, mint az előbbi. Készítményeinek mintázása és kikészítése elég jól sikerült. Bacon István Alsó-Tömösön, főleg durvább kiviteli és szállítási czikkeket gyárt. Az ezredéves kiállításon kártolt gyapjudivatezikkeket is mutatott be, ezek kikészítése s mintái azonban még kezdetlegesek voltak. A gyáriparral végezve, a kézműiparra térünk át. Gyapjuszövő kézmű- iparosokat Brassóban, Nagy-Szebenben, Segesvárott, Sopronban, Kőszegen, Veszprémben, Német-Pronán, Privigyén és Zólyom-Radványban találunk még, de mindenütt hanyatlófélben vannak, s ha rövid idő alatt gyáriparosokká nem válnak, végkép kipusztulnak.
