Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
A kiállítók száma, a különböző csoportokat szem előtt tartva, a következő volt : A kiállítók száma A csoport megnevezese 1885. 1896. Gyapjuipar............................................ 98 64 Pamut- és lenipar................................ 58 43 Juta- és kenderipar............................ 39 30 Fehérítő- és festőipar........................ 20 22 Paszománipar........................................ 7 10 Selyemipar............................................ — 2 Kötszövőipar............................... . . 11 14 Himzőipar............................................ 5 12 Vattakészitő-ipar ................................ 6 — Lószőripar............................................ 2 4 Csipkeverőipar.................................... 2 — Gyapjumosóipar.................................... 1 2 Szőnyegipar .................................... 1 2 Összesen . . . 248 205 A kiállítók számának csökkenése onnan ered, hogy az országos kiállításon sok kis kézműiparos, azaz 1—2 segéddel dolgozó takács, szűrposztós és köteles is vett részt, holott az ezredéves kiállításról ezek elmaradtak s a régibb kis kiállítók közül csak azok jöttek el, a kik azóta fejlődtek. A kiállítás átalános képét ismerve, térjünk most már az egyes csoportok ismertetésére. a) A gyapjuipar. A gyapjuipart ez idő szerint nálunk nemcsak gyáriparilag, de kézműipariig is űzik. A régibb kézműiparosok közül azok, a kik a gyáripar terére léptek, folytonosan fejlődnek, mig azok, a kik a kézműipari üzem mellett maradtak, napról-napra hanyatlanak. a) A posztó- és gyapjú divatáruk készítése tekintetében a gyáriparosok közül első helyen áll Löw Károly czég Zsolnán. Gyártelepe újkeletű s majdnem oly nagy terjedelmű, mint a többi posztógyárak együttvéve. A gyár berendezése a technika jelen fejlettségének nemcsak megfelelő, de mintaszerű is ; ép oly mintaszerűek a gyárral kapcsolatos humanisztikus intézmények is. Dicsérőleg kell itt megemlítenem, hogy e czég a kiállítás fényének emeléséhez oly összeggel járult, a melyből már jól berendezett kisebb posztógyár kitelt volna. A kiállításon 240 m2 alapterületen bemutatta gyárának diorámáját, a divatczikkek és a bársonyszerü szőnyegek szövését, és gyártmányainak sokféleségét. E gyár ugyanis a közönséges szállítási árúkon kívül gyártja a kártolt- és fésüsgyapju férfidivatczikkek minden fajtáját a legváltozatosabb
