Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

610 titokról lehullott a lepel, számos rejtett kincs napvilágot látott és köztulajdonná vált, köztulajdonná azoknak, kik a természettudomány ékesen szóló nyelvét értik. A bekövetkezett új korszak azonban új kötelességeket rótt az iparosra s mig egyfelől számtalan új segédeszközt nyújtott, másfelől sok tekintetben megnehezítette a helyzetet, megteremtvén a konkurrencziát, melyben csak az győzhet, ki ezeket az eszközöket használni is tudja. Némely iparágban ez az új irány már teljesen megállapodott. így például a kelmefestés és színnyomás, a festékgyártás s számos más iparágban theoria és praxis karöltve járva, napról-napra szűkebb konnexre lépnek és hallatlan diadalokat aratnak. Más iparágakról ez a testi-lelki barátság, az összetartozás emez érzete még nem jutott oly világos kifejezésre ; igy áll a dolog a bőrgyártásnál, de a kezdet megvan és számos laboratóriumban, számos kiváló tudós és kémikus azon fáradozik, hogy a bőrgyártás terén is világosságot teremtsen. És ez a törekvés nem meddő. A külföld leghíresebb gyárában, úgymint például Cornelius Heyl wormsi világhirü gyárában, a mainzi gyárakban szak­kémikusokat alkalmaznak s egyebek között ezeknek köszönhető, hogy ezek a gyárak oly kitűnő, elsőrangú termékeket gyártanak, a melyekhez foghatót más gyárak nem mutathatnak fel. Minden téren, és igy különösen az ipar terén az indolenczia a haladás legnagyobb ellensége ; sajnos, hogy hazai bőr­iparosaink egy jelentékeny része ebben a betegségben sínylődik s különösen nagy azok száma, kik a tudomány vívmányaival szemben tamáskodnak. De nálunk is a helyes felfogás kezd gyökeret verni s az utóbbi évek­ben épen iparoskörökben hangzott fel a kívánság egy felállítandó bőr-szak­iskola után. Ez volna tényleg az első sürgős teendő, ha bőriparunk jövő fejlődését biztosítani akarjuk, ez azonban magában véve még nem elég. Kell, hogy gyárosainkat áthassa ama meggyőződés, hogy czélirányosan és teljes öntudatossággal csak úgy dolgozhatnak, ha nyersanyagaikat, cserző­oldataikat stb. folyton felülvizsgálják, vagy vizsgáltatják, legyen az akár az által, — és ez a legjobb mód — hogy üzletükben állandóan szakavatott kémikust alkalmaznak, akár az által, hogy eme nyers és félterményeket vala­mely kémiai laboratóriumban végeztetik, mely erre a czélra berendezkedett, mint a minő ez idő szerint a magyar kir. technológiai iparmuzeum bőripari osztálya. A költség, melyet a kémikusra és ilyen vizsgálatokra fordítanak, már az által is megtérül, hogy ily módon csakis a legjobb cserző és egyéb segéd- anYag°k birtokába jut. Már pedig ezeket az anyagokat (cserzőanyagokat, zsiradékokat) hihetetlen módon hamisítják. A gyári kémikus azonban a munkamenetet is ellenőrzi és a gjmrtás körüli javításoknál szakadatlan végzi és vezeti a szükséges kísérleteket. Átalában véve bőrgyárosaink a kísérlete­zéstől idegenkednek s bízóimra némi jogosultsággal, mert a kísérletezéshez érteni kell, ahhoz az ilyen munkálatokban való nagyobb fokú jártasság és tágabb ismeretkör szükséges, a mit csakis képzett kémikusnál találunk. Hogy milyen világraszóló eredményeket érhetünk el ily módon, azt fényesen bizo­nyítja Németország példája. Mily gyorsasággal ismerték fel ott a quebrachsfa jó tulajdonságait, mig

Next

/
Thumbnails
Contents