Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
611 minálunk nagyon sokáig késtek ennek a cserzőanyagnak a gyakorlatban való alkalmazásával. Ez alatt az idő alatt Holsteinban és Hamburgban már nagy bőrgyárak keletkeztek, melyek készítményét waggonszámra Ausztria-Magyar- országba szállították. Ugyanez áll a chrómbőrre is ; ezt először Amerikában gyártották, de csakhamar elterjedt. Németország ezt az újdonságot azonnal felkarolta s manapság ezt a bőrt ott már nagy mennyiségben gyártják, sőt az ottani szak-kémikusok kitalálták azt az eljárást is, hogy mily módon lehet ezt a bőrt a legkülönbözőbb divatos színekben kifesteni. Ilyen bőrt most már importálnak mihozzánk is. Nálunk persze senkinek eszeágában sincs, hogy ezzel a fontos czikkel foglalkozzék, a mi különben, a mi viszonyainkat tekintve, nem csuda, mivel éppen a chrómbőr gyártása kémiai szakismereteket igényel. Ugyanígy vagyunk a lakbőrrel, melyből évenkint nag5^ mennyiségeket importálnak ; vájjon igazán lehetetlen-e ezen czikk (borjú- és marha-lakbőr) gyártásának a meghonosítása, holott Németországban számos gyárban foglalkoznak előállításával ? így áll a dolog a galanteria-bőrökkel, a nyereg- és börön- dös bőrökkel is. Igazolására amaz állításunknak, hogy jól vezetett bőrgyárban a kémikus nélkülözhetetlen, legyen megengedve, hogy újra a »Pannonia« bőrre visszatérjünk. A Machlup-féle bőrgyárban már hosszabb idő óta gyártottak vikszes bőrt, de ezen bőrt azért nem kedvelték, mivel hosszabb raktározásnál merevvé lett. Az akkori művezető a hibát állandóan a cserzésben kereste, de nem birt reáakadni. Utódja, ki gyakorlati tapasztalásán kívül chémiai ismeretekkel is birt, azonnal kitalálta, hogy a kenésre használt zsiradékban van a hiba, a mely olyan alkotó részeket tartalmazott, a melyek az említett hibát okozták. Manapság a »Pannonia« bőrt a német gyártmányokkal egyenértékűnek tekintik, sőt olcsóságánál fogva Ausztriában is szívesen veszik. így sikerült ennek a gyárnak talpbőr-gyártmányának is piaczot szerezni s a szakemberek legnagyobb meglepetésére kitűnt, hogy ez a talpbőr az osztráknál semmivel sem rosszabb. Ilyen példát még számosat lehetne felhozni, de elég lesz ez a nehány is, mely minden kétséget kizárólag bizonyítja azt, hogy a bőriparnak is a kor szelleméhez kell alkalmazkodnia, mely parancsolólag megköveteli, hogy az iparos a tudomány vívmányait magáévá tegye és minél nagyobb mértékben czéljaira felhasználja. Bőriparunk legnagyobb mértékben megérdemli az állam támogatását ; sajnos azonban, hogy minálunk mindent csak az államtól várnak ; már pedig a külföld példája mutatja, hogy az iparosok első sorban saját maguk erejéből iparkodnak bajaikon segíteni ; csak kivételesen lép az állam az iparoskörökkel közös akcziókba és ilyenkor a költségeket is közösen viselik. Miként a freibergi ismert timárszakiskola, úgy a nálunk tervezett hasonló intézet is csak akkor fog létesülni, ha annak költségeihez az érdekelt iparosok is hozzájárulnak. Kétségtelen azonban, hogy iparunk sajátos viszonyai követelik, hogy az állam nagyobb mértékben pártfogolja. Igaz, hogy az állam, a mennyiben azt a pénzügyi helyzet engedi, ipart- pártoló kötelességének meg is felel. Igen hathatós segítséget nyújt az által is, 39*
