Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

Azon bevezetésből, melyet Telkes Simon a bőripari csoport katalógusához irt, néhány adatot átveszünk. Szerinte a borkészítés, irhagyártás, a szűcsök munkája az Árpádházbeli királyok alatt oly jelentékeny volt, hogy a külföldön is keresetté vált. Az Anjouk uralkodása még nagyobb lendületet adott ennek az iparnak. Nagy Lajos 1376-ban az erdélyi szászok czéheit szabályozta. Ezek között timár-, nyereggyártó-, varga-, keztyüs-, kalapos-, szabó-, stb. czéhek voltak.

Telkes, dr. Szádeczky Lajos kutatásai nyomán felemlíti, hog}-' azon 5000 darab czéhlevél között, melyeket nevezett búvár átkutatott, 176 darab timár-, cserzővarga- és kordoványos czéhlevél volt. Ezek közül a legrégiebb a segesvári timárczéh czéhlevele 1376-ból, Nagy Lajostól, ezt követte a kolozsvári timárczéh czéhlevele 1464-ben Mátyás királytól s egyátalában az 1442—1482-iki időszakból való czéhlevelekből látható, hogy Mátyás király alatt a timár-, szűcs-, varga-, szabó-, nyerges- és szíjgyártó-mesterség virágzásban volt.

A XIX. században 1815—1847-ig I. Ferencz és V. Ferdinánd alatt Szádeczky szerint 104 timár-, cserzővarga- és kordoványos-czéh volt. (A többi igen érdekes adatokra, melyek Telkes Simon nevezett értekezésében foglaltatnak, e helyen csak utalhatunk.)

Hogy hazánkban mennyire virágzott hajdanában a bőrgyártás, azt nehány feljegyzésből következtethetjük, a melyeket egy régi könyvben (Oeconomische Encyklopädie, oder allgemeines System der Staats-, Hausund Landwirthschaft — von D. Johann Georg Krünitz. 1798) találtunk.

Ezen forrás szerint a XVI. század közepe óta Francziaországban mindenféle nyersbőrökből, főleg azonban erős marhabőrökből oly bőrt gyártottak, a melyet ott magyar bőrnek, Németországban pedig timsós bőrnek neveztek. Ez igen tartós bőr volt, a melyet főleg a szíjgyártók és lószerszámgyártók feldolgoztak. Francziaországban azokat a tímárokat, kik ilyen bőrt készítettek, hongroyenreknek vagy hongrieureknek hívták, ezek azonban nem képeztek külön czéhet, hanem egy a XVII. században alakult társulat részére dolgoztak De la Lande egyik művében : Art de l'Hongroyeur : par M. de la Lande à Paris 1/66 — részletesen leírja azt a módot is, mely szerint Francziaországban ezt a magyar bőrt elkészítették. La Lande szerint a magyar bőr készítésével már a XVI-ik század közepe táján foglalkoztak Magyarországon és »az ott készített bőröket nagyra becsülték.« La Lande felemlíti továbbá, hogy Colbert egy Larose nevezetű timart Magyarországba küldött, megtudakolni az okot, hogy miért olyan hires az a bőr, a mit a magyarok készítenek s miben áll tulajdonképen annak elsőbbsége, előállításának fortélya.

Ezen magyar timsós bőrnek a készítését mindenképen támogatták ; igy a franczia király 1705 év január hónapjában kiadott egy parancsában egyes tímárokat kizárólagos joggal ruházott fel, úgy, hogy csak ezeknek volt megengedve a bőrt a magyar eljárás szerint elkészíteni. Ezek a tímárok a st.-denisi állami gyárral egyesültek s az ott készített bőrt bélyegzővel jelölték, a melyen egy kerék és ezek a szavak voltak : A st.-denisi magyar királyi bőrgyárból. Ez a szabadalom 1716-ig volt érvényben; ettől az időtől kezdve